Az asszertív kommunikáció a nyerő-nyerő kapcsolatok titka!

11 tanács, hogyan légy asszertív az orvosnál
11 tanács, hogyan légy asszertív az orvosnál
2017-01-08

Az asszertív kommunikáció a nyerő-nyerő kapcsolatok titka!

Konfliktuskezelés, konfliktuskezelési tréning

Konfliktuskezelés, konfliktuskezelési tréning

Asszertív kommunikáció segítségével jóval nagyobb esélyünk van arra, hogy az történjen, amit mi szeretnénk. Amikor így viselkedünk, elfogadjuk és tiszteljük saját magunk, valamint a másik fél véleményét, gondolatait, érzéseit, vágyait is.

Az asszertív kommunikáció fogalma

Ahogy nap-mint-nap foglalkozom az asszertív kommunikáció tanításával, folyamatosan alakul, változik, formálódik bennem maga a fogalom.

Jelenleg úgy határoznám meg az asszertivitást, mint magunk és mások együttes tiszteletét. Az asszertivitás mögött az a felfogás rejtőzik, hogy ugyanannyira tartjuk fontosnak saját véleményünket, gondolatainkat, érzéseinket, mint bárki másét. Az asszertív kommunikáció folyamatában kapcsolatban vagyunk saját belső világunkkal – tudjuk hogy mit érzünk, mire lenne szükségünk, – ezt tudjuk kommunikálni a másik felé, valamint erről meg tudjuk hallgatni őt is.

Az asszertíven kommunikáló ember képes nyugodtan, őszintén elmondani, hogy mit él meg a helyzetben. Értékeli amit érez, amire vágyik, önértékelése viszonylag magas. Felismeri erősségeit és gyengeségeit, tisztában van határaival, szereti és elfogadja magát olyannak, amilyen. Ráadásul, mindezt képes megtenni másokkal is.

Az asszertivitás a fentiek alapján egészen egyszerűen azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

Nem akarjuk szebbre festeni magunkat, vagy a külvilágot a valóságosnál. Erős kapcsolatot őrzünk magunkkal és a realitással, nincs szükségünk manipulációra, agresszivitásra vagy passzivitásra, a helyzet kontrollálására. Ahogy M. Scott Peck amerikai pszichiáter fogalmazott: “A lelki egészség nem más, mint feltétel nélküli ragaszkodás a valósághoz.

Asszertív kommunikáció - A lelki egészség nem más, mint feltétel nélküli ragaszkodás a valósághoz.

Asszertív kommunikáció

Az asszertivitás nem pusztán önérvényesítés!

Az asszertív kommunikáció a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólag saját magunk és érdekeink magabiztos képviseletét jelenti. Az asszertivitás nem arról szól, hogy minden áron megpróbáljuk megkapni azt, amire vágyunk. Magabiztosságunk akkor fog valóban növekedni, hogyha saját magunk képviseletét a környezet figyelembe vételével tudjuk megtenni, vagyis képesek vagyunk akár nehéz érzelmi helyzetben is meghallgatni a másik felet, el tudjuk fogadni az ő érzelmeit, véleményét is.

Az asszertív kommunikáció célja

Egy asszertív viselkedésű ember környezetével együttműködve próbálja elérni céljait.

Ebből a szemszögből legfontosabb tulajdonsága, hogy a konfliktusok megoldására törekszik úgy, hogy közben minden résztvevő szükségleteit, igényeit figyelembe veszi. Emiatt is szokták szociálisan kompetens viselkedésnek hívni.

Az asszertív kommunikáció jellemzői

Egy asszertíven viselkedő ember őszintén, nyíltan kommunikál és mindeközben sem a saját, sem mások jogait nem sérti meg. Egy asszertív kommunikáció segítségével bonyolított nehéz helyzetben – még akkor is ha épp nem születik közös megoldás – mindkét fél képes jó érzésekkel abbahagyni a beszélgetést.

Az asszertíven viselkedő ember egyenesen, direkt módon megfogalmazza, hogy mit él meg az adott helyzetben.

Képes saját magát röviden és világosan kifejezni, közvetlen, őszinte és spontán módon. Mondandóját a hallgatósághoz, a másik félhez igazítja, nem használ szakmai zsargont, technikai kifejezéseket, olyan rövidítéseket, amik kívül esnek azon a területen, amit a másik megérthet. A beszélgetést tehát nem arra használja, hogy bebizonyítsa mennyivel felsőbbrendűbb, vagy milyen okos.

Egy asszertíven viselkedő ember olyan helyzetben is képes empátiával reagálni, ami másokból könnyen indulatot vált ki. Viselkedésével jelentősen megnöveli a win-win megoldás lehetőségét.

Nyugodt, határozott, egyenletes tempóban beszél, folyékonyan, keveset hezitálva. Komoly és világos, nem túl hangos vagy halk, gyakran használ “én-üzeneteket”, együttműködésre utaló kifejezéseket (Te mit gondolsz erről?), empatikus módon. Megkülönbözteti egymástól a véleményt és a tényeket. Javaslatait nem a „kellene” szó használatával, hanem “Mi lenne, ha …” vagy “érdekelne, hogy…” kifejezésekkel tudatja. Képes és hajlandó más megoldási módokat figyelembe venni.

Kritikáját konstruktívan nyilvánítja ki, pl: „Zavart, amikor félbeszakítottál. Szeretném befejezni amiről beszélek, adsz még két percet?

Hogyan legyünk asszertívek?

A legtöbb ember számára sok helyzet adódik, amikor képes asszertíven viselkedni, kommunikálni. Lehet hogy a munkatársainkkal, barátainkkal meg tudjuk ezt tenni, csak valamiért a főnökünkkel, vagy épp párunkkal való viszonyban nem tudjuk figyelembe venni mindkettőnk szükségleteit.

Az első és legfontosabb dolog, hogy őszinték tudjunk lenni, elsősorban saját magunkkal. Sokszor cenzúrázzuk, amit mondunk a másiknak, mert meg akarjuk őt vagy magunkat óvni a potenciális kellemetlen következményektől. Előfordul, hogy fű alatt próbáljuk elérni, amit szeretnénk és addig-addig próbálkozunk, míg bénaságunk miatt a párunk feladja, hogy ránk bízza a vasalást.

Természetesen az őszinteség nem brutális nyersességet jelent, aminek keretében kimondjuk, ami épp eszünkbe jut. Ha asszertíven akarunk kommunikálni, érzéseinket és vágyainkat mondjuk el úgy, hogy az a másik önrendelkezési szabadságába nem avatkozik bele. Lehet hogy épp dühösek vagyunk, de ekkor nem azt mondjuk:

  • “Dühös vagyok rád, amiért soha nem tudom rád bízni a vasalást.”

Hanem inkább így fogalmazunk:

  • “Amikor láttam, hogy nem vasaltál ki, feldühítettem magam, mert szeretnék több kölcsönösséget a háztartásban. Le tudnánk ülni megbeszélni ma délután, hogyan tudnánk egyenlően beosztani a háztartási munkákat?” 

Ez a fajta megnyilvánulás egyenes, ugyanakkor nem sértő. A beszélő csak saját magáról, saját érzéseiről, vágyairól beszél “én-üzenetek” formájában, és nem kezdi el minősítgetni, sértegetni a másikat céljai elérése érdekében.

Mindehhez arra van szükség, hogy a saját gondolatainkat, érzéseinket, vágyainkat fogadjuk el, és ne minősítsük. Ne nevezzük magunkat hülyének, bénának, és ne pakoljuk tele belső monológunkat azzal, hogy mit kellene tennünk/gondolnunk/éreznünk. Ha sikerül saját magunkat jobban elfogadnunk, ezzel párhuzamosan mások érzéseinek, gondolatainak, viselkedésének elfogadása is jelentősen javul, kommunikációnk pedig remekül mutatja ezt a folyamatot egy oda-vissza ható körfolyamatban.

Ha asszertíven kommunikálunk, felelősséget vállalunk saját magunkért.

Ez a fenti mondat nagyon fontos. Megszünteti ugyanis az összegubancolódott kapcsolódások okozta stresszt, ahol saját magunkról és a másikról fogalmazunk meg értékítéleteket, várunk el gondolatolvasást, tételezünk fel dolgokat a valósággal való szoros kapcsolat helyett, vagy épp vállaljuk a felelősséget azért, mert valaki más mondjuk dühösnek érzi magát. Az asszertív kommunikáció során csak és kizárólag saját magunkért vállaljuk a felelősséget, és semmi és senki olyanért, ami nem tartozik a mi felelősségi körünkbe.

Felelősséget vállalok magamért és megengedem, hogy Te is ezt tedd magaddal, érzéseiddel, szükségleteiddel, viselkedéseddel.

Ennek a fajta kifejezésmódnak néhány sajátossága:

1. Objektivitás

Ha meg szeretnénk beszélni egy problémát valakivel, legyünk objektívek. Próbáljuk olyan módon leírni a problémás helyzetet, ami ha 100-an néznek rá, és mondanak véleményt, akkor is megállja a helyét.

Ha például azt mondom, hogy “Önző módon mentél be a szomszéd néni előtt a bejárati ajtón.” az nem fogja elősegíteni kapcsolódásunkat, és előrébb jutni a problémánk megoldásában. Teljesen jogosan, a másik vádaskodást fog kihallani szavainkból.

Ennél jóval objektívebb az a mondat, hogy “A szomszéd néni előtt mentél be az ajtón.“, amiről esetleg gondolhatom azt, hogy ez önzőség.

Fontos tehát, hogy saját magunkban tudjuk szétválogatni, mi tartozik a helyzethez és mi az, ami már az én gondolatom vagy érzésem ezzel kapcsolatban.

2. Érzések kifejezése

Az ötvenes években, az asszertivitás fogalmának születésekor, a klinikai pszichológusok számos összefüggésre jöttek rá neurotikus és depressziós páciensek jellegzetes tünetei és kommunikációja között.

Andrew Salter azt gondolta, hogy e páciensek, valamint a társadalom egy jó részének bizonytalansága is egyfajta gátoltságból ered, amikor nem tudjuk őszintén, spontán, nyílt módon elmondani, mit érzünk, vagy mire lenne szükségünk. Emiatt nem tudunk kiteljesedni, megvalósítani a bennünk rejlő potenciálokat, és megfelelő minőségű kapcsolatokat kialakítani és/vagy fenntartani.

Éppen ezért az első asszertivitás tréningek a legnagyobb hangsúlyt az érzések kifejezésére fektették.

Ha érzelmeink kinyilvánítása mellett döntünk, mondjuk el tehát egyes szám első személyben, hogy mit érzünk. Használjuk ehhez segítségül az érzések listáját és figyeljünk oda, hogy például a “kihasználtnak érzem magam” már önmagában is értékítéletet hordoz!

A fenti szomszéd nénis esetben az érzés kifejezése így hangozhatna: “Elkeseredtem.

3. Vágyaink kommunikálása

Érzéseink egyszerű kommunikálása önmagában nem fog eredményre vezetni. A másik fél nagyon könnyen magára veheti mondjuk a dühünket, ezért érdemes elmondani azt, hogy ezek az érzések milyen bennünk lévő vágyakból, szükségletekből, elvárásokból, elképzelésekből táplálkoznak.

Használjuk ehhez segítségül az emberi szükségletek új modelljét!

Tovább folytatva a fenti példát: “Szeretnék több tiszteletet.”

4. Elmondjuk, mit szeretnénk

Amikor asszertíven kommunikálunk, nem tételezzük fel a másik emberről, hogy gondolatolvasó. Elmondjuk neki konkrétan, mit szeretnénk tőle, olyan módon, hogy az megvalósítható legyen egyrészt, másrészt pedig hogy képesek legyünk tőle nemet hallani válaszként.

Nem követelés tehát amit mondunk, hanem kérés. Kérés, amire a másik nemet mondhat, vagy épp jó szívvel és mindkettőnk számára örömből, jó érzésből teljesíthet.

Örülnék, ha legközelebb tudnál figyelni arra, hogy előre engedd a Tőled idősebbeket. Szerinted fog menni?”

Asszertív kommunikáció összefoglalva

Az asszertív kommunikáció folyamatában tehát kapcsolatban vagyunk saját belső világunkkal – tudjuk hogy mit érzünk, mire lenne szükségünk, – ezt tudjuk kommunikálni a másik felé, valamint erről meg tudjuk hallgatni őt is.

Fontos tudni, hogy az asszertív kommunikáció nem minden helyzetben hasznos! Leginkább akkor érdemes energiát fektetni bele, amikor hosszú távon szeretnénk valakivel együttműködni. Erőszakos, abuzív szituációkban általában nem érdemes asszertívnek lenni – Álljunk föl, és hagyjuk ott!

A jó kimenetel asszertív kommunikáció esetén sem garantált. Viszont így lesz a legnagyobb az esélyünk arra, hogy ha nem is találunk közös megoldást, de attól jó érzésekkel álljunk föl a beszélgetésből, és hogy kielégüljenek szükségleteink, megvalósuljanak vágyaink.

Hogyan tovább?

A jó kimenetel asszertív kommunikáció esetén sem garantált. Viszont így lesz a legnagyobb az esélyünk arra, hogy ha nem is találunk közös megoldást, de attól jó érzésekkel álljunk föl a beszélgetésből, és hogy kielégüljenek szükségleteink, megvalósuljanak vágyaink.

Asszertív kommunikáció – a win-win megoldások módszere.

Hozzászólások

hozzászólás