Miért ne legyél a pillanatban? Mindfulness újragondolva

Hogyan mondjak nemet?
Hogyan mondjak nemet? 5 egyszerű lépés
2016-11-24
Hogyan mondj nemet a karácsonyi vacsoránál?
Hogyan mondjunk nemet a karácsonyi vacsorán?
2016-12-08

Miért ne legyél a pillanatban? Mindfulness újragondolva

Miért ne élj a pillanatban? Mindfulness újragondolva

Miért ne élj a pillanatban? Mindfulness újragondolva

A mindfulness vajon saját magunk és tapasztalataink megtagadása? 

Egy ismerősöm ma reggeli posztjára klikkelve olvastam egy cikket a New York Times-ban Actually, Let’s Not Be in the Moment címmel. Ennek kapcsán gondolkoztam el a mindfulness és az asszertivitás, illetve a jelen, múlt, és jövő kapcsolatán. Ha van meglátásod, véleményed, kérlek oszd meg a cikk alatt, kíváncsi vagyok.

Mindfulness

A mindfulness azt jelenti, hogy figyelmünket ítélkezésmentesen a jelen pillanatra, annak külső és belső történéseire irányítjuk, hogy ezáltal éberebbek, tudatosabbak és boldogabbak lehessünk.

A new yorki születésű  Jon Kabat Zinn nevével fémjelzett, 70-es években indult irányzat szerint amikor jelentudatosak vagyunk, azaz képesek vagyunk ítélkezések és következtetések nélkül a jelen pillanatban  lenni, az együtt jár a pszichés jólléttel, negatívan korrelál a különböző neurotikus betegségekkel, a stresszel, a szorongással, a lehangoltsággal.

Miért ne legyünk a pillanatban?

A mindfulness-t, mint minden mást is a világon, pozitív és támogató vélemények mellett negatívak is elérik. Minden támogatásom mellett most elgondolkoztam azon, vajon mik lehetnek a hátulütői annak, ha a pillanatban vagyunk.

Amikor a mindfulness tanácsai alapján a jelenre koncentrálunk, akkor a múltból tanultaktól és a jövőben előre látható dolgoktól eltessékeljük gondolatainkat. Magyarul, mintha nem valamiféle perspektívából látnánk a dolgokat, hanem perspektíva nélkül, teljes nyitottságban vennénk részt a szituációban. Énünk, értelmező egonk nélkül, a tanú tudatosságával, éber figyelemmel vagyunk jelen.

Mindfulness

Mindfulness

Kicsit olyan ez nekem, mintha saját múltról és jelenről alkotott tapasztalatainkat, élményeink egy részét nem fogadnánk el. Nem veszünk számításba saját múltunkat, magzati korunk óta összegyűlt tudásunkat, tapasztalatunkat, hanem teljes nyitottságban éljük meg mindennapjainkat. Ez nyilván együtt jár a boldogság egy magasabb szintjével, hiszen korábbi tapasztalataink és ez alapján jövőbeni elvárásaink nem csak és kizárólag átható rózsaillatúak, bársonyos tapintásúak, vagy melegen szeretetteliek.

Ugyanakkor ha pusztán azzal foglalkozom, hogyan ér most a jobb mutatóujjam a műanyag klaviatúra szóköz billentyűjéhez, és elfelejtek minden mást, akkor nem fogom tudni leírni a következő szót. Nem ismerem a betűket, nem tudom, mire való egy billentyűzet, és persze elfelejtettem a célomat, hogy cikket akarok írni. Boldog tudatlanságban úszok a pillanatban.

Nyilván nagyon hasznos a pillanatra való koncentrálás, amikor az ember ki szeretne kapcsolni, el akar merülni a pillanat nyújtotta örömökben. Tegyük, gyakoroljuk, éljünk ezzel a lehetőséggel! A múlton való rágódás, a jövőtől való szorongás oldásában nagy segítségünkre lehet a mindfulness, ahogy a kutatások is bizonyítják. Ugyanakkor, mint mindenhol az életben, itt is a mérték a fontos – találjuk meg az egyensúlyt. Foglalkozzunk  saját magunk, élményeink, tudásunk, ismereteink, tapasztalataink, készségeink, személyiségünk alapos megismerésével is egy gyógyító kapcsolatban.

Olyan ez, mint a japán kintsugi művészete

Mindannyian bizonyos szemszögből, gyermekkori élményektől átszínezett, valamilyen módon nem teljes – mondhatni sérült –  módon látjuk a világot. Lehet ez ellen tiltakozni, elfordítani a fejünket, a jelen pillanatba oldódni, vagy ezeket feldolgozni és elfogadni.

Egy 15. századi japán sógun, Ashikaga Yoshimasa eltört porcelán teáscsészéket küldött Kínába, hogy javítsák meg. Amikor visszakapta őket, és nem volt elégedett az eredménnyel, megbízta a japán mestereket azzal, hogy találjanak egy sokkal esztétikusabb módot a javításra. Mesterei arany, ezüst és platina keverékével javították meg az edényeket, amik sokkal szebbek lettek mint eredeti állapotukban.

Kintsugi

Kintsugi

Tökéletlenségünk magunkhoz ölelése a kulcs.

Fogadjuk el, hogy egy bizonyos perspektívából látjuk a világot. Értsük meg, hogy miért éppen úgy, tegyünk szert önismeretre, ismerjük meg múltunkat, és legyünk vele tisztában, hogyan befolyásolja a jövőnket. Mindeközben tanuljuk meg figyelembe venni a többi perspektívát is magunk körül, és vegyük észre, mi hogyan befolyásoljuk környezetünket egy bizonyos irányba. “Miért választottam megint ugyanolyan pasit?” “Miért van az, hogy újra sikerült előidéznem ugyanazt a kínos szitut a főnökömmel?

Ha ezekkel tisztában vagyunk, látjuk a múltat és annak jövőre gyakorolt hatását, akkor leszünk képesek jelen is lenni. Büszkék leszünk arra, akik vagyunk. Magabiztosan, sérüléseinket felvállalva, saját és mások perspektíváit is megértve ott maradni akár érzelmileg megterhelő helyzetben is.

Kapcsolati gyógyulás

Mivel ezek a mintázatok családtagjainkkal, körülöttünk élőkkel való kapcsolatban alakultak ki, ezért úgy is lehet megváltoztatni őket. Öleljük magunkhoz sérüléseinket azáltal, hogy szavakba foglaljuk őket, beszéljük meg egy hozzáértővel, alkossunk vele és általa, integráljuk személyiségünkbe. Ha 8 napos csendtáborba megyünk, és a jelenlét, a teljes semlegesség és az éber tudatosság nézőpontjából figyelünk, ezek a mintázatok kisebb valószínűséggel változnak meg. Nagyobb az esélyünk, ha a fenti szakemberlistából választva csoportos vagy egyéni önismereti folyamatba fogunk.

Lelkünk elfojtott, meg- és letagadott részei sötét, fekete pontként ekkor meg tudnak jelenni személyiségünk színes kaleidoszkópjában. Ettől leszünk azok, akik.

Ha szeretnél jobban rálátni arra, hogyan működsz, hogyan kommunikálsz kapcsolataidban, szeretnéd a saját álláspontodat képviselni ugyanakkor elfogadni a másikét is, gyere el egy asszertivitás tréningre. Elfogadó csoportban izgalmas felfedezések és sok-sok tanulás lehet a Tiéd!

Források

 

 

Hozzászólások

hozzászólás