Düh
Dühöt mindenki érez, amikor valamilyen akadállyal szembesül céljainak elérése során. Mint minden más érzelem, a düh is adaptív és lényeges számunkra. Akik valami újba kezdenének vagy szeretnének változtatni valamin, a düh azoknak segíthet megadni a kezdőlökést. A változtatásra való igény tettekbe ültetésében sokakat motivál, hogy valamivel kapcsolatban igazán komolyan felidegesítik magukat, és végül éppen emiatt szánják el magukat rá, hogy ténylegesen tegyenek is valamit. Ha valaki nem érzi át a dühét, akkor nehéz nemet mondani, megvédenie magát, önérvényesítenie, azaz asszertív módon kommunikálnia.
Ha például a főnököm ígérete ellenére nem engem léptet elő, természetes, hogy mérges vagyok rá és ez segít nekem adaptívan cselekedni: megkérdezhetem, miért döntött így, vagy elkezdhetek olyan állást keresni, ahol jobban megbecsülik szakmai tudásomat. Ezek olyan lépések, amelyek segíthetenek nekem a realitást figyelembe véve a lehető legjobban dönteni.
Utóbb három esetben nem tudott nekem a dühöm segíteni, hogy egészséges módon kiálljak magamért. Valami eltakarta, nem hagyta, hogy használjam az erőmet és hasznos lehessen számomra az egyébként adaptív düh.
Először is tudatában kell legyünk annak, hogy mit érzünk, csak onnantól leszünk képesek őket kifejezni és egészséges tettekbe fordítani.
Hogy mit jelent az, hogy tudatában lenni? Ahhoz, hogy ezt elsajátítsuk, figyelnünk kell a testben megjelenő érzelmekre, ahelyett, hogy megpróbálnánk elkerülni őket. Elég sokáig kell elviselnünk az érzelmek testi megtapasztalását ahhoz, hogy nevet adhassunk nekik, megértsük őket, és megtudjuk, milyen cselekvés felé irányítanak minket. Tehát legalább három faktor van, ami nélkül nem lehetünk tudatában annak, mit is érzünk:
Amikor nem tudjuk, mi zajlik bennünk, az olyan, mintha iránytű nélkül próbálnánk navigálni az életben. Érzéseink ignorálása miatt elvész az általuk kínált információ és energia.
A valódi ingerek által kiváltott érzelmek általában viszonylag mérsékeltek és korlátozott ideig tartanak. Tegyük fel, hogy a főnököm tesz egy igazságtalan megjegyzést, amely 10 másodpercig tart. Optimális esetben ettől kb. 10 másodpercig dühös vagyok, és emiatt képes leszek adaptívan reagálni a problémára. Ezután a düh lecseng, mert betöltötte a funkcióját.
Ha azonban nem érzem át a dühömet, hanem védekezek ellene (például projekciót alkalmazva azt hiszem, ő dühös rám), akkor viselkedésem a védekezéssel (a projekcióval) lesz arányos, nem pedig magával a dühömet kiváltó ingerrel. Így egy projekció, amely 5 órán át tart, 5 órán át dühöt, nyugtalanságot, szorongást, félelmet okoz.
A harag megélése helyett a velem dolgozó emberek számára két gyakori történés figyelhető meg: A.) mások vagy a B.) saját maguk bántása.
Amikor egy céljai elérésében frusztrált ember mást bántó szavakban vagy tettekben vezeti le dühét, akkor az nem az érzés megtapasztalása.
Sokkal inkább azt a célt szolgálja, hogy cselekvés útján megszabaduljon a düh érzésének élményétől. Ha valaki képtelen elviselni magában a dühöt, akkor kiabálással, testmozgással vagy falba öklözéssel tüntetheti el magából. Ezek a düh érzésének megélése ellen fellépő automatikus, tudattalan védekezések, tehát segítenek megszabadulni az érzelem megtapasztalásától.
A düh élményét nem csak úgy lehet elkerülni, hogy valaki a másikat kezdi bántani vele. A másik fél védelmében az is elképzelhető, hogy inkább maga ellen fordítja azt: önváddal fordul maga felé, önmagát hibáztatja (nagyon hülyén viselkedtem, borzasztó voltam megint), majd a depresszió tüneteit kezdni mutatni.
Egyik tanárom mondta a pszichoterápiás képzésen, hogy “a düh magunk ellen fordítása alapreceptje a depressziónak“.
Ha szeretnénk jobban bánni az érzelmeinkkel, akkor az első lépés, hogy tudjuk megkülönböztetni egymástól az alábbiakat:
Akkor vagyunk tehát kapcsolatban saját belső történéseinkkel, ha az érzelmi élmény kognitív, motorikus, és fiziológiai elemeit is megtapasztaljuk. A kognitív komponens magában foglalja az érzelem pontos megjelölését (“dühös vagyok”). A fiziológiai összetevő az összes fizikai és zsigeri érzetet jelenti, amelyek az érzelmet kísérik (“forrónak érzem magam, mintha felment volna a lázam, az ereim pumpálnak, kezem és lábam erősek”). Végül az érzelem motorikus eleme egy impulzust foglal magában (“legszívesebben pofon vágnám”).
Ha ezek valamelyikét nem éljük át, akkor gyanakodhatunk, hogy valamilyen érzések elleni védekező mechanizmus dolgozik éppen bennünk.
Ahhoz tehát, hogy ki tudjunk állni magunkért, elérjük a kívánt változást, nemet mondjunk, érvényesítsük saját akaratunkat, ahhoz nélkülözhetetlen a bennünk lévő energia, düh, egészséges agresszió munkába fogása. Hiába tudom írásban remekül megfogalmazni a másikat konfrontáló én-üzeneteket, ha nem tudom élőben elmondani, mert annyira szorongok, mert megnémulok, vagy mert felkapom a vizet és támadó szavak kíséretében rázúdítom a másik emberre az elmúlt évek összes problémáját.
Lehet, hogy csak nem ismered a megfelelő módszereket! Ez esetben érdemes lehet egy asszertív tréninggel kezdened, hogy megismerd a nyerő-nyerő kapcsolatok eszközeit!
Ha már tudod az önérvényesítési és meghallgatási technikákat, de egy-egy nehéz helyzetben mégsem tudod használni őket, akkor itt az ideje érzelmeid jobb kezelését elsajátítani. Ez fog segíteni abban, hogy érzelmileg töltött szituációkban is tudd használni az asszertív tréningen tanultakat. Értő Figyelem tréningjeinken megtanulhatod meghallgatni saját magadat és másokat is úgy, hogy érzelmeid helyükre tudjanak kerülni és adaptívan betölthesség funkciójukat.
Remélem, a leírtak alapján érthetőbbé vált, hogy miért lehet fontos az asszertív viselkedéshez saját érzéseink, azon belül is főleg a düh megélése. Várunk szeretettel tréningjeinken!