Hogyan vitatkozzunk jobban? Az egyet nem értés 8 szintje.

A kulturált vitatkozás legfontosabb ismérve, hogy a másik ember méltósága fontosabb az igazunk bizonygatásánál. Ismerd meg az egyet nem értés szintjeit a személyeskedéstől a konstruktív párbeszédig!

„Ehhez semmi közöd.” „Ne kérdezz, csak csináld.” „Persze, ezt pont te mondod…” – Valószínűleg mindannyian hallottunk már hasonló mondatokat. Sőt, talán volt olyan pillanat is, amikor egy nehéz helyzetben mi magunk mondtunk valami olyasmit, amit utólag már másképp fogalmaztunk volna meg.

És ez egyrészt rendjén is van: a nézeteltérések természetes velejárói az emberi kapcsolatoknak. Különbözőek vagyunk, más tapasztalatokkal, értékekkel és elképzelésekkel, így időről időre elkerülhetetlenül másként látunk bizonyos dolgokat. A kapcsolatainkat azonban nem a különbözőség rombolja, hanem ahogy ezt kifejezzük.

Nemrégiben egy vezető keresett meg bennünket azzal, hogy a csapatában egyre gyakoribbá váltak az olyan mondatok, mint a „Ne szólj bele, ez az én dolgom!”, az „Mit érdekel ez téged?” vagy a „Nem érdekel, hogy oldod meg, csináld”. A szakmai viták fokozatosan személyes sértettségekké alakultak, és a több kolléga inkább a csendet választotta, minthogy bántsa a másikat.
Talán ismerős a helyzet. Családokban, munkahelyeken, barátságokban és a közösségi médiában is gyakran látjuk, hogy a beszélgetések már nem a problémák megoldásáról szólnak, hanem arról, hogy ki tudja jobban bebizonyítani a másik tévedését.

Egy vita minőségét egy dolog alapján lehet lemérni: milyen lelkiállapotban állnak fel a résztvevők az asztaltól..

A személyeskedés az érzelmek túlcsordulásának jele

Amikor valaki sértegetni kezd, gúnyolódik vagy minősíti a másikat, első pillantásra úgy tűnhet, hogy határozottan képviseli az álláspontját. A valóságban azonban sokszor éppen az ellenkezője történik. A személyeskedés gyakran annak a jele, hogy elfogytak az érvek, megnőtt a feszültség, vagy egyszerűen annyira fontos lett számunkra a győzelem, hogy már nem maradt energiánk a valódi párbeszédre.

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy beszélgetés után ugyan sikerült „visszavágnunk”, mégsem érezzük jól magunkat. Lehet, hogy technikailag győztesnek érezzük magunkat, mégis marad bennünk valami keserűség, a másik fél pedig sértettséggel vagy dühhel távozik.

A jó viták után egészen más érzés marad bennünk. Nem feltétlenül győztük meg a másikat, és lehet, hogy ő sem győzött meg minket, mégis azt érezzük, hogy figyeltek ránk, komolyan vettek bennünket, és valami fontosat együtt sikerült jobban megértenünk. Ezt a szemléletet szoktuk gyakorolni az Asszertív kommunikáció tréningek egyik központi feladatában, ahol a kulturált vita és egyet nem értés van a középpontban.

Az egyet nem értésnek is vannak szintjei

DH0 – Gyalázkodás (Name-calling)

A hierarchia legalján találjuk a sértegetést és a címkézést. „Hülyeséget beszélsz.” „Te mindig ilyen vagy.” „Fogalmad sincs semmiről.” Ilyenkor már szinte teljesen eltűnik maga a téma, és a másik ember kerül a célkeresztbe. Ezek a mondatok ritkán viszik előre a beszélgetést, viszont nagyon gyorsan képesek lerombolni a kapcsolatot.

DH1 – Személyeskedés (Ad Hominem)

Egy fokkal feljebb helyezkednek el azok a reakciók, amelyek már valamilyen módon kapcsolódnak a témához, de valójában továbbra sem az érvekre reagálnak. „Persze, ezt pont te mondod.” „Könnyű neked, hiszen te ebben vagy érdekelt.” „Nyilván ezt képviseled, mert te is vezető vagy.” Az ilyen megjegyzések esetenként tartalmazhatnak igazságot, de önmagukban még semmit sem mondanak arról, hogy a másik állítása helyes vagy téves.

DH2 – A hangnemre adott válasz (Responding to Tone)

Itt már nem a másik embert támadjuk, hanem azt, ahogyan beszél vagy ír. „Normális ember ezt nem ilyen stílusban mondja.” „Már megint milyen lekezelően fogalmazol.” „Ebben a hangnemben nem lehet beszélgetni.”  A hangnem valóban fontos, de önmagában attól, hogy valaki ingerülten vagy szerencsétlenül fogalmaz, még lehet igaza.

DH3 – Ellentmondás (Contradiction)

Ezen a szinten végre megjelenik maga a nézetkülönbség. „Szerintem ez nem így van.” „Ezzel egyáltalán nem értek egyet.” „Én pont az ellenkezőjét gondolom.” Ez már előrelépés, hiszen a figyelem visszatér a témára, de az egyszerű ellentmondás önmagában még kevés ahhoz, hogy a másik fél megértse, miért látjuk másképpen a helyzetet.

DH4 – Ellenérv (Counterargument)

A valódi párbeszéd itt kezdődik. Az egyszerű ellentmondáson túl már érvekkel, tapasztalatokkal vagy bizonyítékokkal támasztjuk alá a saját álláspontunkat. „Én ezt másképp látom, mert…” „Az én tapasztalataim alapján…” „Van egy szempont, amit szerintem érdemes figyelembe venni…” Az ilyen beszélgetéseknek már valódi meggyőző erejük lehet, ugyanakkor van egy gyakori buktatójuk. Előfordulhat, hogy miközben lelkiismeretesen és logikusan érvelünk, valójában nem pontosan arra válaszolunk, amit a másik ember mondott. Ilyenkor mindkét fél jó érveket sorakoztat fel, csak éppen kissé eltérő kérdésekről beszélnek: kívülről nézve akár úgy is tűnhet, mintha két párhuzamos vita zajlana egyszerre.

DH5 – Cáfolat (Refutation)

A cáfolat már ritkább és meggyőzőbb formája az egyet nem értésnek. Itt nem egy általános véleménnyel szállunk szembe, hanem a másik ember egy pontos állítására reagálunk. Először megpróbáljuk a lehető legpontosabban megérteni, mit mondott, akár idézve vagy összefoglalva azt, majd megmutatjuk, hogy az adott állításban hol látunk logikai hibát, hiányzó szempontot vagy téves következtetést. „Ha jól értem, azt állítod, hogy…” „Azt írod, hogy…” „Ebben a pontban látok egy problémát, mert…” A cáfolat erejét éppen az adja, hogy nem a másik álláspontjának egy leegyszerűsített vagy eltorzított változatával vitatkozunk, hanem azzal, amit valóban mondott. Így kisebb az esélye annak, hogy egy könnyebben támadható „szalmabábot” építünk fel magunknak, és nagyobb az esélye annak, hogy a beszélgetés valóban közelebb visz a közös megértéshez.

DH6 – A központi gondolat cáfolata (Refuting the Central Point)

Paul Graham szerint ez az egyet nem értés legerősebb formája. Ilyenkor nem egy mellékes részletbe kapaszkodunk bele, hanem megpróbáljuk megérteni, mi a másik ember legfontosabb állítása, és arra válaszolunk. „Ha jól értem, számodra az a legfontosabb kérdés, hogy… Én azért látom másként, mert…” Az ilyen beszélgetésekből gyakran születnek valódi felismerések. Ez kiküszöböli azt a gyakori hibát, hogy valami mellékes dologba kössünk bele és hirdessünk győzelmet.

DH7 – Az érvelés továbbfejlesztése és cáfolata (Improve the Argument, then Refute It)

Ez már szinte fekete öves szint. Ilyenkor először megpróbáljuk a másik álláspontját a lehető legerősebb formájában, tisztelettel és alázattal megérteni, majd megfogalmazni, akár tovább is szőni, majd erre reagálunk. „Tehát szerinted … … Ez szerintem azért izgalmas, mert … , sőt, eszembe jut az, ami szintén alátámasztja ezt, hogy … Van egy további szempont, ami ad egy más szemszöget ennek az egésznek.”  Itt a cél már nem a győzelem, hanem a közös gondolkodás, és az igazság minél pontosabb, közös megközelítése.

Játsszunk egyet!

Ha van kedved játszani egy kommunikációs játékot, akkor ne habozz. Adunk egy kiinduló állítást, Te pedig próbáld meg mindegyik szintre megfogalmazni a saját verziódat!

Kiinduló állítás

• „A távmunka teljesen tönkreteszi a cégek produktivitását. Ha a főnök nem látja a munkavállalót, az emberek ellustulnak, és a hatékonyság azonnal visszaesik.”

Írd le mindegyik szinthez azt az illeszkedő ellenérvet, amit gondolsz. Emlékeztetőül az egyet nem értés szintjei: gyalázkodás, személyeskedés, a hangnemre adott válasz, egyszerű ellentmondás, ellenérv, cáfolat, a központi gondolat cáfolata, végül pedig a másik érvelésének továbbfejlesztése után megfogalmazott cáfolat.

Ha leírtad és elégedett vagy a megoldásoddal, akkor olvasd el a mi összeállításunkat.

DH0: Gyalázkodás

• „Mekkora egy baromság! Te egy teljesen fogalmatlan, ostoba idióta vagy, fogalmad sincs a modern világ működéséről. Inkább maradtál volna csendben.”

DH1: Személyeskedés

• „Persze, hogy ezt mondod, hiszen te is egy vagy a régi vágású, mikromenedzser főnökök közül, akik képtelenek haladni a korral, és csak akkor boldogok, ha rabszolgaként figyelhetik a dolgozókat. Egy ilyen begyepesedett vezető véleményére ma már senki sem kíváncsi.”

DH2: A hangnem kritizálása

• „Felháborító, hogy ilyen lekezelő és általánosító hangnemben beszélsz a munkavállalókról, ‘ellustultnak’ nevezve őket! Kicsit több tiszteletet is mutathatnál azok felé, akik keményen dolgoznak otthonról. Ezzel az agresszív, arrogáns stílussal teljesen ellehetetleníted a normális párbeszédet.”

DH3: Ellentmondás

• „Ez egyáltalán nem igaz. A távmunka egyáltalán nem csökkenti a hatékonyságot, sőt, az emberek sokkal többet és jobban dolgoznak otthon, mint a zajos irodában. Teljesen tévedsz, a valóság pont az ellenkezője.”

DH4: Ellenérv

• „Ez nem igaz. A távmunka valójában növeli a boldogságot, mert az embereknek nem kell napi két órát ingázniuk. Több időt tölthetnek a családjukkal, kevesebbet költenek benzinre, és a munka-magánélet egyensúly is sokkal jobb lesz.”

DH5: Cáfolat

• „Azt állítod, hogy ‘ha a főnök nem látja a munkavállalót, az emberek ellustulnak’. Ez a logikai lépés hibás. Egy 2039-es Stanford kutatás kimutatta, hogy a távmunkások 13%-kal több feladatot fejeztek be, mint az irodaiak. A modern szoftverek (Jira, GitHub) pontosan mérik az elvégzett munkát, így a menedzsernek nem látnia kell a dolgozót, hanem az eredményeket ellenőriznie.”

DH6: A központi gondolat cáfolata

• „A teljes érvelésed arra a központi feltételezésre épül, hogy a produktivitás egyenlő az irodában töltött idővel és a folyamatos jelenléttel. Ez a fő tézis téves. A produktivitás valójában a kibocsátásról (output) szól, nem a jelenlétről. A mérések szerint a cégek nemhogy tönkremennének, de a távmunka bevezetésével irodabérleti díjat spórolnak, miközben a projektek átfutási ideje globálisan csökkent. Tehát a fő állításod – miszerint a távmunka tönkreteszi a produktivitást – alapjaiban dől meg.”

DH7: Az egyet nem értés legmagasabb, tiszteletteljes formája

• „Teljesen érthető a félelmed, hiszen a hagyományos vezetési modellek évszázadokon át a fizikai jelenlétre épültek. Azonban az a központi következtetés, hogy a távmunka törvényszerűen rontja a cégek hatékonyságát, a gyakorlatban szerintem nem igazolható. Ha megnézzük a TechAnalytics legfrissebb adatait, a produktivitás nem esett vissza, sőt, a rugalmas időbeosztás miatt a munkavállalók kevesebb betegszabadságot vesznek ki. A probléma tehát nem magával a távmunkával van, hanem azzal, ha egy cég nem alakítja át az ellenőrzési folyamatait az új korhoz. Megfelelő célkitűzésekkel a hatékonyság iroda nélkül is fenntartható, sőt növelhető.”

A cél nem a győzelem

Érdekes módon a legjobb viták végén gyakran senki sem érzi magát vesztesnek.

Ez elsőre furcsán hangozhat, hiszen sokan úgy nőttünk fel, hogy egy konfliktusban valakinek igaza van, valaki pedig téved. A mindennapi élet azonban ennél jóval árnyaltabb. Két ember ugyanarra a helyzetre nézve is láthat különböző veszélyeket, különböző értékeket vagy különböző lehetőségeket. Kicsit olyan ez, mint amikor ugyanazt az ábrát az egyik ember 6-osnak, a másik pedig 9-esnek látja – attól függően, honnan nézzük, ugyanaz a dolog más jelentést kaphat.

Egy vezető például azért sürgetheti a gyors döntést, mert a határidőkért felel. Egy beosztott pedig ugyanabban a helyzetben azért lehet óvatosabb, mert a szakmai kockázatokat látja. Ha mindketten kizárólag a saját nézőpontjukat próbálják megvédeni, könnyen kialakulhat a klasszikus „ki fog győzni?” helyzet. Ha azonban képesek kíváncsian fordulni egymás felé, akkor ugyanabból a nézeteltérésből jobb döntés is születhet.

Az asszertív kommunikáció éppen ezért nem a konfliktusok megszüntetésére törekszik, hanem arra hogy a nézeteltérésekből együttműködés születhessen.

A kulturált viták 5 szabálya

1. Először értsd meg, csak utána válaszolj – Mielőtt ellenérvet fogalmaznál meg, győződj meg róla, hogy valóban azt értetted, amit a másik mondani szeretett volna. Sok vita valójában félreértésekből születik.
2. Az érveket vitasd, ne az embert – A másik ember jelleme, intelligenciája vagy szándékai helyett arra reagálj, amit ténylegesen állít. A személyeskedés ritkán visz közelebb a megoldáshoz.
3. Törekedj a központi gondolat megértésére – Ne egy mellékes mondatba kapaszkodj bele. Próbáld meg felismerni, mi a másik fél legfontosabb üzenete, és arra válaszolj.
4. Légy nyitott arra, hogy részben a másiknak is igaza lehet – A jó vita nem feltétlenül arról szól, hogy valaki győz, valaki pedig veszít. Sokszor mindkét fél fontos szempontokat lát, amelyek együtt teljesebb képet adnak.
5. A kapcsolat legalább olyan fontos, mint a győzelem – Lehet úgy is határozottan képviselni a saját álláspontunkat, hogy közben tisztelettel bánunk a másikkal. A kulturált vita célja nem a másik legyőzése, hanem a közös gondolkodás és a kölcsönös megértés.

A jó viták után általában jobb érzéssel állunk fel

Ha megfigyeljük a saját tapasztalatainkat, talán nekünk is feltűnik, hogy a legfájóbb beszélgetéseinket ritkán azért őrizzük sokáig az emlékezetünkben, mert valaki más véleményen volt, mint mi. Sokkal inkább azért, mert közben azt gondoltuk, hogy megaláznak, lenéznek vagy figyelmen kívül hagynak minket.

És fordítva is igaz. Előfordulhat, hogy valakivel egyetlen fontos kérdésben sem értünk egyet, mégis szeretünk vele beszélgetni, mert azt tapasztaljuk, hogy tisztelettel fordul felénk, valóban kíváncsi ránk, és nem akar mindenáron győzni.

Talán éppen ez a kulturált vitatkozás egyik legfontosabb ismérve. Nem az, hogy mindenben egyetértünk, hanem az, hogy a másik ember méltósága fontosabb marad számunkra annál, hogy bebizonyítsuk: nekünk van igazunk.

A legerősebb érveknek ugyanis ritkán van szükségük hangerőre. És minél több valódi mondanivalónk van, annál kevésbé érezzük szükségét annak, hogy bántsuk a másikat.

Források

• http://www.paulgraham.com/disagree.html 
• https://divany.hu/eletem/2018/11/14/ellenvetes-hierarchia/
• https://hir.ma/eletmod/az-ellenvetes-hierarchia/740469
• https://www.lesswrong.com/posts/FhH8m5n8qGSSHsAgG/better-disagreement
• http://web.archive.org/web/20100328161823/http://www.acceleratingfuture.com/steven/?p=155

Hozzászólások

hozzászólás