Meg lehet változtatni a másik embert? – Az asszertivitás határai

Az asszertivitás egyik legfontosabb felismerése, hogy nem tudjuk kontrollálni, hogyan reagál ránk a másik ember, megérti-e, amit mondunk, egyetért-e velünk, vagy megváltoztatja-e a viselkedését. Amit viszont megtanulhatunk, az az, hogy egyre pontosabban felismerjük, mi történik bennünk, elbírjuk az ehhez kapcsolódó érzéseinket, majd világosan és felelősen kommunikáljuk azt, ami valóban ránk tartozik.

Az asszertivitás nem meggyőzési technika

Az asszertivitás egyik legnagyobb félreértése, hogy ha jobban kommunikálok, akkor a másik embert jobban meg tudom majd győzni dolgokról, pl hogy változtasson valamin, csináljon másképp dolgokat, másképp lásson bizonyos dolgokat, a jelenlegitől eltérően érezzen vagy másra vágyjon. Ennek megfelelően sokan jönnek azért az asszertív kommunikáció tréningre hogy csiszolják a kommunikációs tudásukat, hogy meggyőzőbbek legyenek egy-egy helyzetben akár konkrét mondatok, megbeszélés, vagy akár helyzetgyakorlatok által.

Vannak, akik azt gondolják, hogy az asszertivitásban a másikkal folytatott őszinte beszélgetés a lényeg, és ehhez keresnek kapaszkodókat – aztán az őszinteség örve alatt megbántják a másikat.

Az első lépés: őszinteség önmagunkkal

Amit itt szeretnék tisztázni, hogy mi az, ami valóban fontos az asszertivitáshoz. Ez pedig az őszinteség önmagaddal, majd ha úgy döntesz, akkor a magadban felfedezettek objektív megosztása a másikkal, mindenféle kontrollálási szándék nélkül.

Minél jobban kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, annál könnyebb lesz a belső világunkat kommunikálni, és annál hitelesebbé, sokszor meggyőzőbbé is válik, amit mondunk – de ez már következmény, nem cél.

Amit nem tudunk kontrollálni

Amit belül kíváncsian megtaláltunk, azt kommunikálhatjuk – de hogy azt a másik elfogadja-e vagy sem ó, az az ő dolga. Mi megtettük amit tudtunk, innentől ő jön. Nem az a cél, hogy megváltoztassuk a másik viselkedését. Az a másik emberen áll és nyilván törekedhetünk erre, de ezen mérni a saját sikerünket nyilvánvalóan tévút, hiszen rombolja önbizalmunkat, soha nem fog teljes mértékben sikerülni és így egy állandó tökéletesítési loopban tart.

Minden pillanat egy lehetőség, hogy őszinték legyünk saját magunkkal: mi az a külső objektív történés, amiben vagyunk és az milyen hatással volt ránk érzelmileg, gondolatilag, testileg. Ezt felfedezve később eldönthetjük, hogy kommunikáljuk-e és milyen mértékben az adott emberrel és aztán megfigyelhetjük hogy milyen hatást gyakorol ez rá, eredményez-e bármi változást az ő viselkedésében a kommunikációnk.

Az asszertivitás érzelmi kapacitás is

Amikor visszafogjuk magunkat és nem mondunk semmit, lefagyunk, elönt minket a sírás, remeg a gyomrunk, vagy épp bevágjuk magunk mögött az ajtót, ezek arra utalhatnak, hogy az adott helyzetben nehézzé vált hozzáférnünk ahhoz, amit érzünk, és azt elviselnünk anélkül, hogy automatikusan elkerülnénk, elfojtanánk vagy viselkedésben vezetnénk le.

A hosszú távú fejlődési cél az, hogy minél nagyobb érzelmi mennyiséget el tudjunk viselni automatikus viselkedések megcselekvése (mint pl. saját magunk cenzúrázása potenciális következmények miatt, szorongás, torokgombóc vagy a helyzet otthagyása) nélkül, nyilván azzal kiegészítve hogy utána se kezdjük el magunkat büntetni túlgondolással, halogatással vagy bűntudattal.

Ezt a tartalmazási, érzelmi kapacitást tudjuk tudatos munkával megnövelni – pont úgy, ahogy a karizmainkat vagy törzsizmainkat is meg tudjuk erősíteni az edzőteremben.

Nem rajtunk múlik, hogy a másik megváltozik-e

Ha levesszük magunkról a „meg kell változtatnom a másikat” terhet, sokkal autentikusabban lehetünk jelen. Még egyszer: nem tudjuk megváltoztatni a másik ember viselkedését.Nem áll módunkban, ezt a terhet most itt azonnal le is tehetjük és adhatunkmagunknak teret az elfogadásra: nem rajtam múlik. Vagy megváltoztatja, vagy nem – ez az ő hatalmában áll.

Ami ténylegesen a mi kezünkben van

Az asszertív kommunikációs tréningeken azt gyakoroljuk, ami ténylegesen a mi kezünkben van: egyrészt minél pontosabban és értékelés nélkül leírni, mi történik a helyzetben, másrészt felismerni és megfogalmazni, milyen hatással van mindez ránk, esetleg a másik emberre vagy a csoportra, illetve szükség esetén világosan elmondani, mire van szükségünk vagy mit szeretnénk kérni.

Kérünk, és közben a kérés teljesülését NEM tesszük a saját kommunikációnk sikerének mércéjévé. Kérhetünk a másiktól valamit, miközben elfogadjuk, hogy az, mit kezd a kérésünkkel, már nem a mi kontrollunk alatt áll.

Az asszertivitás nem azt jelenti, hogy elérjük, hogy a másik megváltozzon, hanem azt, hogy egyre szabadabban tudjuk képviselni magunkat akkor is, ha nem változik meg.

Ha szeretnéd ezt alaposabban átgondolni, átérezni, gyakorolni, várunk szeretettel egy asszertív tréningen!

Hozzászólások

hozzászólás