A nehéz beszélgetések azért nehezek, mert szorongást keltenek bennünk, bizonytalanná tesznek, frusztrációhoz vagy dühhöz vezetnek. Lehet az egy kevésbé jól teljesítő kollégával való beszélgetés, a párunkkal való egyet nem értés, fizetésemelés kérése, vagy egyszerűen csak nemet mondás egy fontos embernek – mind kihívást, feszültséget jelenthet és a következményektől való félelmet hozhat magával.
Amikor egy nehéz beszélgetésbe fogunk, akkor van három olyan alapvető működésmód, amibe nagyon könnyű beleesni:
Nem könnyű ezeket a csapdákat elkerülni, de ha kezeljük az érzelmeinket, nyitottak vagyunk alternatív magyarázatokra és a másik érzéseire is, óvatosan fogalmazzunk, és olyan megoldások megtalálására összpontosítsunk, amelyekkel minden fél jól érzi magát, akkor saját céljaink elérése mellett a kapcsolat is javulhat.
Felidézve az objektív tényeket, mit az, amit érzel és ez az érzés miért keletkezett benned?
Döntsd el, hogy az objektív tények és a rád gyakorolt hatás fényében érdemes, lehetséges és fontos-e felhozni az ügyet?
Ha úgy döntöttél, hogy igen, fontos, érdemes és lehetséges megbeszélni a dolgot, akkor ne halogass!
A nehéz beszélgetések halogatás miatt idővel még inkább szorongatóvá válnak és tovább növelhetik a beszélgetés tétjét – így elkerülés helyett célszerűbb belevágni amint csak lehet. Ezáltal elérhetd, hogy a probléma nem fog eszkalálódni, a szakadék nem mélyül tovább és a probléma nem fog átterjedni más területekre vagy emberekre.
Nagyon könnyű beleesni a “megerősítési torzítás” csapdájába, amikor hajlamosak vagyunk csak a korábbi vélekedéseinket megerősítő információkat befogadni, és elutasítani azokat, amelyek ezeket cáfolják. Ezért a legfontosabb dolog, hogy kérdezz, maradj nyitott, hallgasd meg a másikat, ő hogy élte meg a történést, ami téged felkavart.
Ehhez lényeges, hogy a beszélgetést ne védekezésből vagy támadásból, hanem kíváncsiságból indítsd.
A másik szavai mögé elképzelheted azt is, hogy neki mire lenne / lett volna szüksége, mit érezhet – tehát kicsit láss az ő szavai mögé. Aktívan tükrözz vissza, legyél jelen Értő figyelemmel, ne használj utalásokat, vezető vagy rejtett kérdéseket.
Amikor a másik felet már meghallgattad egy nehéz témában, térj át a saját álláspontodra. Ne védekezz és magyarázkodj, mindemellett ne is túlozz vagy támadj. Képzeld azt, hogy egy harmadik, pártatlan fél vagy és azt vizsgálod, hogy mi a különbség illetve hasonlóság a kettőtök története, érzései, vágyai között.
Defenzív és vádaskodó magatartás esetén is van lehetőséged a beszélgetést konstruktív irányba terelni. Próbáld megérteni a másik fél mondandójának lényegét, és saját szavaiddal fordítsd le objektív tényekre, érzésekre és szükségletekre.
Ha a kollégád azt mondja, hogy “Persze, mert állandóan késel a feladatoddal, aztán meg learatod a babérokat, miközben én végzem el a munka nagyját.” akkor mondd ki hangosan, amit megértettél belőle, pl. “Ha jól értem, az dühít igazán, hogy amikor a teljesítményről van szó, akkor a Tiéd valahogy láthatalanabb, miközben Te szeretnél elismerést kapni.”
Ez a fajta Értő figyelem az, ami a nehéz beszélgetéseket igazán jó irányba tudja terelni.
A legfontosabb szabály a következő: addig nem tudod pozitívabb irányba terelni a beszélgetést, amíg a másik fél nem érzi, hogy meghallgatják és megértik.
Ha kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogyan tovább, akkor a legjobb, ha hallgatsz, fülelsz és megérted a mondandó lényegét.
Ha a másik fél kitartóan eltéríti a beszélgetést a tárgytól, például félbeszakítással vagy érzelmek tagadásával, akkor mondd ki hangosan, mi történik, nevezd meg ezt a viselkedést, és hozd fel megbeszélendő témaként. Ez első lépésben tudatosítja a másik félben a viselkedést, majd korábban ki nem mondott gondolatokat, érzéseket, vágyakat hoz elő. Ha gondolod, a viselkesés következményét is megfogalmazhatod.
“Olyan, mintha nehéz lenne Neked arra koncentrálni, hogy ebben az adott esetben mi történt. Attól tartok, hogyha elkanyarodunk a témától, nem fogjuk tudni közös megelégedésünkre megoldani ezt a problémát.”
Néha a probléma felvetése maga is elég lehet a nehézség megoldásához. Előfordul azonban természetesen olyan is, hogy a felek a megbeszélés után sem értenek egyet abban, hogyan tovább.
Mindig tartsuk szem előtt, hogy a megegyezéshez ketten kellenek. A másik félnek éppúgy meg kell győznie téged, mint Neked őt. Megkérdezheted, hogy mi győzné meg a másik személyt. Mondd el neki, hogy mi győzne meg téged. Kérdezd meg, hogy ő mit tenne a te helyedben. Próbálj meg új lehetőségeket kitalálni a probléma kezelésére, és gondold át, milyen elvek vezérelhetnék a méltányos megoldást.
Ha a felek nem tudnak kölcsönösen elfogadható megoldást találni, mindegyiküknek el kell döntenie, hogy elfogadja-e a kevésbé jó megoldást, vagy vállalja a megegyezés elmaradásának következményeit, és elsétál.