3 ok, amiért az empátia rossz tanácsadó

Paul Bloom, a Yale Egyetem pszichológusa szerint az empátia kifejezetten káros lehet társadalmilag fontos döntésekben, csoportokkal való munkában, vagy egy orvos-beteg kapcsolatban.

Empátiának nevezzük a másik helyzetébe való belehelyezkedést, beleérzést, amikor érzelmileg kapcsolódunk a másikhoz. Ahogy Buda Béla fogalmaz: az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei, amit úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát. Az empátia fogalmát sokan sokféleképp határozzák meg. Ugyanakkor a legtöbben egyetértenek azzal, hogy az empátia rendkívül fontos, és a fő baj vele leginkább az, hogy nincs belőle elég.

De vajon az empátiát hívjuk segítségül a társadalmi felelősségvállaláskor és morális döntések útmutatójaként is?

Empátia a társadalmi döntésekben

Paul Bloom, a Yale egyetem pszichológusa szerint az empátia gyakran egyáltalán nem jó tanácsadó. Különösen igaz ez társadalmilag fontos döntések esetében, komoly adományokról való döntéseknél, csoportokkal való vezetői munkában, és az orvos beteg kapcsolatban. Bloom amellett érvel, hogy az empátia részrehajlást, egyenlőtlenséget, igazságtalanságot eredményez, és beszűkíti a gondolkodásunkat.

Sőt, Bloom ennél is tovább megy: a személyes kapcsolatokban sem tartja jónak, ha döntéseinket és reakcióinkat mindig a másik helyzetébe való teljes beleérzésre alapozzuk.

Három konkrét ok, amiért az empátia nem a legjobb tanácsadó

Lehet, hogy nem a leginkább rászorulókkal empatizálunk

Könnyebben érezzük bele magunkat a hozzánk közel állók fájdalmába, problémáiba, mint egy távoli kontinensen élő ismeretlen ember nehézségeibe. Könnyebben adakozunk a szomszéd utcában lakó beteg kisgyerek megsegítésére, még akkor is, ha adományunk mértékével akár 10 másik beteg kisgyereknek segíthetnénk a világ másik oldalán. Ezzel nincs is gond, a magánember általában helyi szinten segít. Ám ha például állami szinten is megható fotók, a barátok gyerekeiről hallott történetek, egy-egy beteg gyerek megrázó történetének ismerete alapján döntenek a támogatások elhelyezéséről, a műtéti várólistán való előrehelyezésről, akkor már nagyobb a probléma, és könnyen lehet, hogy nem igazságosan kerülnek elosztásra az erőforrások. Ráadásul empátiát leginkább egy konkrét személy irányába tudunk érezni, ami szintén nehezíti azt, hogy csoportokkal kapcsolatban igazságos döntéseket hozzunk.

Az empátia érzelmileg rendkívül kimerítő

Az együttérzés (ezt angolul compassion-nek hívják) nem kimerítő, sőt bármilyen hosszú távon fenntartható, ellentétben az empátiával (empathy). A két fajta viszonyulás közötti különbséget MRI-vel vizsgálva kiderült az is, hogy különböző agyterületek aktiválódnak a két érzés során. Empátia érzésekor az agy fájdalomérző központjai, míg együttérzéskor az agyi jutalmazó központ, és a dopaminerg receptorok aktivációja magasabb.

Ha teljes valónkkal átéljük a másik ember helyzetét, különösen, ha az egy nehéz helyzet, magunk is érintetté válunk. Segítő szakmában dolgozóként ez hamar kiégéshez vezethet. Míg ha a megfelelő szinten kezelve együttérzéssel, nem pedig azonosulással reagálunk a problémákra, segíteni is jobban tudunk, és saját határainkat is sikerül megtartanunk – azaz a kiégést is elkerülhetjük.

Természetesen szó sincs arról, hogy ne érezzünk együtt a beteg emberrel, hogy érzések nélkül forduljuk felé. Mindössze azt, hogy keressük azt a határt, ahol az együttérzés még nem húz le minket saját magunkat is.

A fájdalommal küzdő másiknak nem biztos, hogy használ

Az éppen valamilyen fájdalommal küzdő ember általában nem arra vágyik, hogy visszatükrözzük fájdalmát, hanem arra, hogy azzal az erővel és kitartással legyünk mellette, amire ő éppen nem biztos, hogy képes. Képzeljük csak el, hogy legjobb barátunk édesanyjának temetésére készülünk. Barátunk édesanyjához szoros kapcsolat fűzött, mélyen átérezzük barátunk fájdalmát. Mégis határt kell szabnunk a fájdalomban való elmerülésnek. Hiszen akármennyire is közel állt hozzánk, barátunk a saját édesanyját vesztette el, fájdalma minden bizonnyal sokszorosa a miénknek. Hogyan is segíthetnénk őt, hogyan támogathatnánk megfelelően, ha azonosulva a fájdalommal, zokogva a nyakába borulunk, szinte tőle várva vigaszt. Érdemes megkeresnünk magunkban az együttérzésnek azt a szintjét, ami megengedi, hogy kifejezzük szomorúságunkat, ugyanakkor azt is, hogy segítőként legyünk jelen.

Álláspontja az empátiáról korántsem talált egyértelműen pozitív fogadtatásra. Cikkét oly sokat támadták, hogy végül válaszcikket is írt a rengeteg hozzászólás lezárásaképpen. Hasonló nézőpontot képvisel egyébként Jesse Prinz, a City University of New York filozófia professzora, aki szerint az empátia vonzza az előítéletet és a torzításokat, ezért potenciális veszélyeket hordoz. Bloom és empátiát kevésbé favorizáló társai úgy vélik, hogy a racionalitásnak és az emocionalitásnak egyenlő szerepet érdemes tulajdonítani a döntéseinkben: van amikor az egyik segít jobb döntésekhez, és van amikor a másik.

Együttérezni, figyelembe venni, és nem azonosulni vele

Akkor hát hogyan viselkedjünk azokban a helyzetekben, ahol a másik embernek megértésre van szüksége, ha szeretnénk a saját határainkat is megtartva képviselni a magunk érdekeit is?

Az asszertivitás elsajátításával sem túl passzívak, sem túl agresszívek nem vagyunk – rugalmasan tudjuk használni a környezetet megváltoztató önérvényesítést és a saját magunk megváltoztatását eredményező meghallgatást is. A nehéz helyzetekben így könnyebben megtalálható az együttérzésnek az a mértéke, amelyben a másik fél érzéseinek és érdekeinek figyelembevétele mellett a saját érzéseinket és érdekeinket is képviseljük. Úgy tűnik, a kommunikációban és az empátiában is az arany középút egy hasznos megoldás lehet.

Források, olvasnivalók

• Buda B. (1985). Az empátia – a beleélés lélektana. Budapest: Gondolat Kiadó.
• Az empátia és együttérzés hasonlósága és különbsége – http://szomatodrama.hu/bejegyzes/28/az-empatia-es-az- egyutterzes
• http://bigthink.com/praxis/five-reasons-you-should-be-less-empathetic
• https://www.researchgate.net/publication/272202633_Empathy_A_Review_of_the_Concept
• http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.2041-6962.2011.00069.x/abstract
• http://nymag.com/scienceofus/2016/12/paul-bloom-makes-a-weirdly-convincing-anti-empathy-argument.html
• https://www.psychologytoday.com/blog/out-the-darkness/201605/negative-empathy

Hozzászólások

hozzászólás