Passzív-agresszív
JP Sears kiváló videót készített a passzív-agresszív viselkedésről egy párkapcsolatban. Neki ezt a véresen komoly, és bombabiztosan kapcsolatromboló viselkedést is sikerült humorba öltöztetnie.
“A jól működő párkapcsolat kulcsa a kontroll. A kontroll az, ami valójában összetart egy a kapcsolatot és mi rájöttünk, hogy párunk kontrollálására nincs is nagyszerűbb eszköz a passzív-agresszív viselkedésnél.
– JP: Arra gondoltam, csinálhatnánk ma valamit együtt. Kimehetnénk például a strandra!
– Amber: Nem érdekel.
– JP: Vagy megnézhetnénk egy filmet, ha a strand nem tetszik neked!
Amber kilép a társalgásból.
Amikor Amber nem szól hozzám, és nem mondja meg, hogy mit csináltam rosszul, segít nekem, hogy úgy érezzem, mindenestül rossz vagyok.
Amikor JP-t semmibe veszem, valójában arra ösztönzöm, hogy jobb ember legyen, hiszen nekem így nem tetszik.
– JP: Köszönöm, hogy kitakarítottad a konyhát. Ezt is megéltük.
JP kifejezi elismerését és csípős megjegyzésével mindjárt utána meg is aláz. JP nagyon jó abban, hogy egyenesen elmondja amit gondol, megfűszerezve némi megszégyenítéssel.
Igen, mert Amber megérdemli.
– Amber: Eldöntöttem, hogy írok egy könyvet. Annyira izgatott vagyok!
– De hiszen még sosem írtál semmit! Valószínűtlen, hogy bárki is felfigyelne rád!
JP kritikája emlékeztet rá, hogy nem vagyok elég jó, és úgysem tudom megvalósítani az álmaimat.
Amber álmainak nincs helye a kapcsolatunkban, már csak azért sem, mert megnehezítik, hogy kontrolláljam őt.
Amikor kontrollálsz engem, igazán szeretve érzem magamat.
Azok a párok, akik egymást kontrollálják tovább maradnak együtt.
– Amber: Úgy döntöttem, hogy egy héten háromszor fogok edzeni.
– JP: Ó, ez igazán nagyszerű, nem gondoltam volna, hogy egyszer is ráveszed magad.
Egy bók mögé rejtem a durva kritikámat. Rengeteg ilyen van a tarsolyomban, mert nem sokra tartom őt.
Én se sokra becsülöm magam, ezért is vagyunk tökéletes páros.
– JP: Reggel beszéltem Drew-val, mondta, hogy a Bahamákra mennek nyaralni a barátnőjével.
– Amber: Ó, Ha több pénzt keresnénk, akár mi is ott nyaralhatnánk!
Csomó olyan elvárásom van, aminek JP soha az életben nem fog megfelelni. Megérdemli, hogy gyakran emlékeztessem rá, hogy úgysem üti meg a mércét.
Amber belül üresnek érzi magát gyerekkori dolgok miatt, és mennyivel jobb, ha engem bánt, mintha átérezné a saját fájdalmát. Azzal, hogy elfogadom a bántalmazást, végül azt remélem, megmenthetem.
– Amber: Te vagy a én kis páncélos lovagom!”
Ismerősek ezek a helyzetek? Szeretnél változtatni ezeken a Neked és párodnak is nehéz mintázatokon? Olvass az asszertivitásról és bátran ajánld párodnak is! 🙂