A parttalan vita és a helyzetből való kilépés mellett van más lehetőség. Ezzel a technikával elviselhetőek lesznek az ellentétek és az ezekkel járó nehéz érzések – pozitívabb lehet a családi vacsora.
Családtagjaink híresek arról, hogy a legjobbat és a legrosszabbat is képesek kihozni belőlünk. A családi összejövetelek, szülinapok, és ünnepek remek alkalmat kínálnak a vitákhoz – az egyszerűbb nézeteltéréstől a nagyobb szóváltásokig. Nézzük meg, hogyan tudjuk ezeket mindannyiunk előnyére fordítani.
Ha a vacsoraasztalnál egy konfliktus beindul, sokan inkább megnézik, vajon van-e valami tennivaló a konyhában, vagy a kis Ildikének nincs-e szüksége játszótársra – azaz kivonulnak a helyzetből (passzivitás).
A másik opció, hogy beszállnak a vitába, és a nézőpontok ütköztetése helyett saját álláspontjukat végsőkig védve egymásról kezdenek el beszélni – azaz támadólag lépnek fel (agresszió).
Csábító úgy belemenni egy vitába, hogy azt akarjuk bebizonyítani: a másik téved. Rosszul gondolja. Elnézte. Én pedig be fogom bizonyítani, hogy nekem van igazam és jobb vagyok.
Nézzük meg, mi lehetne egy harmadik opció (asszertív), amivel elviselhetőek lesznek az ellentétek és az ezekkel járó nehéz érzések – azaz hogyan végződhet konstruktívabban a családi vacsora!
Bármilyen furcsa is, de ha egy nehéz beszédtéma fölmerül, a dolog nagyjával meg is vagyunk. Hihetetlennek tűnik elsőre, ám az, hogy ha kimondjuk: úgy tűnik, ebben konfliktus van közöttünk, nem értünk egyet, mást gondolunk, az a konfliktusrendezés felé tett első lépés. Kiindulópontként mindemellett ígérjük meg magunknak, hogy különválasztjuk a témát a személytől, valamint hogy őszintén nyitottak leszünk arra, hogy meggyőzzenek.
Ha ezzel megvagyunk, jöhet a legfontosabb lépés: a legkisebb közös nevező módszere!
Hallgassuk figyelmesen a másikat, és amikor megértettük mondanivalója lényegét, mondjuk ki a közös alapot: azt, amiben még egyet tudunk érteni.
A legjobb vitázók nem azért jók, mert elmennek a végsőkig, hanem azért, mert keresnek valami közös alapot, amiben a vitázó felek egyetérthetenek – legyen az akármilyen apróság. Képesek elviselni a bizonytalanságot, vagyis nézőpontjuk és így saját maguk megváltozásának lehetőségét. Felkészülnek a tévedés lehetőségére.
Nézzünk néhány jellemző vitatémát, ami fel szokott merülni családi összejöveteleken, és találjuk meg a közös alapot, amiben még egyet tudunk érteni. Dőlt betűvel szedtem a kijelentést, amivel nem értesz egyet. Próbáld meg megtalálni, mi az a közös alap mögötte, amivel ugyanakkor egyet tudsz érteni!
A saját verziómat megtalálod a dőlt betűvel szedett mondatok alatt. Ha van még vitatémád, amire szívesen rálátnál jobban, egyetlen mondatban írd le kommentként és segítünk megtalálni a közös alapot.