Hogyan éljünk túl egy verbális támadást? A legfontosabb teendő, mielőtt cselekedsz.

A verbális támadás megsemmisítő hatásával mindannyian találkozhattunk már. Íme az egyetlen dolog, amire emlékezz, ha valaki a szavaival bánt…

Elégedetten ülsz az irodai székedben, végre kifújod magad egy hosszabb projekt után. Végiggondolod a dolgokat, és úgy érzed, igazán jó munkát végeztél, a jelentés jól sikerült, és még a leadási határidőt is sikerült betartani.

Ráérősen gondolkodni kezdesz a következő munkán, amikor egyszer csak a jól ismert arrogáns hangot hallod, és szinte már előre sajnálod azt a kollégát, aki most, valami okból a főnök áldozatává válik. A kiabáló hang egyre közelebb ér, és mielőtt tovább gondolkodhatnál, már látod is a reggel oly gondosan összefűzött és leadott jelentést csattanni az asztalodon. Először azt gondolod ez csak valami félreértés lehet, de ahogy a füledben cseng a “hogy lehetett ilyen munkát kiadni a kezedből?” , “az öt éves fiam jobban számol és ír” és az “este hatra legyen az asztalomon kijavítva” mondatokat, lassan elönt a megsemmisülés érzés, a már megint elszúrtam, és a levegővé akarok válni gondolata.

Valahol az inzultusok kavalkádjában elhangzik a számolási hiba kifejezés is, de csak sejted, hogy itt keresendő az ok. Magad sem tudod, hogy sajnálod-e vagy megkönnyebbülsz, hogy nem rúgott ki. Még hallod, ahogyan a főnök, miután kieresztette a gőzt, félhangon az inkompetens, képzetlen, amatőr jelzőket mormolva visszacsattog az irodájába. Inkompetens, képzetlen amatőrnek érzed magad, és ez az érzés aznapra már veled is marad.

Hogyan fogod kikalapálni megcsorbult önértékelésedet?

Körbenézve elkapod néhány kollégád sajnálattal teli tekintetét, mások inkább a feladataikba merülnek, és fel sem néznek. A nap folyamán páran odalépnek az asztalodhoz, és együttérzésükről biztosítanak, de rajtad már ez sem segít.

A hibát saját magadnak kell megkeresned, hiszen a főnök a konkrét problémát nem ismertette veled. Néhány óra alatt kijavítod,  pontosabban kijavítanád, ha nem a megalázó hang és a lesütött szemű munkatársaid képe zakatolna benned folyamatosan, nem hagyva teret a gondolkodásra. Így hát késő estig az irodában ülsz, kétszer, háromszor is átnézed a jelentést, majd az elkészült dokumentumot összeszorult gyomorral becsúsztatod a főnök ajtaja alatt.

Hazafelé veszel három doboz sört a sarki boltban, majd otthon egymás után legurítod őket. Ettől sem leszel jobban, cserébe viszont reggel másnaposan ébredsz.

Utálod a munkád, utálod az életet, eleged van magadból.

Mi a legfontosabb, mielőtt bármit is tennél?

Előfordul, hogy durva kifejezések, verbális inzultus célpontjává válunk, és nincs más lehetőségünk, mint végighallgatni a másik fél agresszív kirohanását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elhangzó szavakat készpénznek kell vennünk.

Akármit is tettél, akármilyen bakit is követtél el, nem érdemled meg, hogy bárki így bánjon veled!

Ha sérelmet okoztál valakinek, joga van hozzá, hogy kifejezze nemtetszését, esetleg megbántottságát, csalódottságát, és a te felelősséged, hogy jóvá tedd a hibát amit vétettél. Az önbecsülést romboló, ártó szavak használata azonban semmiképpen nem lehet megfelelő válasz az elkövetett hibára. Mások indulatait nem tudod befolyásolni, azt azonban te döntöd el, hogy miképpen reagálsz rájuk.

A legelső és legfontosabb lépés minden esetben tudatosítani magadban, hogy ez a viselkedés nem rólad szól!

A dühödt szavak, indulatos megnyilvánulások sokkal többet mondanak el a gazdájukról, mint arról, aki felé irányulnak. A főnököd száját elhagyó szavak személyes sértések voltak. Amit kifejezett, az azonban valójában a saját érzése, amit nem tudott szavakba önteni, és aminek édes kevés közük volt hozzád.

Nem vagyunk felelősek mások érzéseiért, mint ahogyan mások is eldönthetik, hogy hogyan reagálnak a mi viselkedésünkre. Honnan tudhatnánk, hogy mi foglalkoztatja épp a főnökünket? Lehetséges, hogy párkapcsolati problémákkal küzd. Esetleg a felső vezetés felől jövő túlságos elvárások nyomasztják. Talán ő is csak éppen másnapos, és ettől türelmetlen. Az mindenesetre biztos, hogy ez az indulatos viselkedése egész egyszerűen nem rólad szól.

Hogyan éljünk túl egy verbális támadást?

Gyakran hajlamosak vagyunk már-már elhinni, hogy valahol jogos volt egy bántalmazó reakció. Hiszen valóban hibás volt a jelentés. Valóban hiányoztak bizonyos kalkulációk, amiket tényleg nem szabadott volna elrontani. Ha jól belegondolunk érthető, hogy felhúzta magát a szép kivitelezésű, ámde hibás dokumentumot látván…

Na de valóban így van?

Gondoljuk csak át jobban! Számtalan módon reagálhat a főnökünk ugyanarra a hibára.

• Megkérhet, hogy menjünk be az irodájába, mert beszélni szeretne a jelentésről.
• Elmondhatja, hogy szépre sikerült a jelentés, de számolási hibákat talált, amik komolyan befolyásolják az eredményt.
• Felajánlhatja, hogy nézzétek át együtt a jelentést, mert bizonyos kalkulációk nem stimmelnek, rámutatva a konkrét számolási hibára.
• Megköszönheti, hogy időben leadtad a dokumentumot, miközben felhívja rá a figyelmet, hogy problémát talált benne, amiket akkor ott, vagy később az irodájában megbeszéltek.

És így tovább. Rengeteg módja van, hogy rámutasson a problémára anélkül, hogy közben a porba tiporná az önbecsülésedet. Az, hogy milyen modorban, milyen stílusban beszél veled, egyedül az ő életében végbemenő dolgokról szól.

A modortalan, megalázó szavaknak semmi, de semmi köze nincsen hozzád!

Megérteni, hogy nem vagyunk felelősek más emberek viselkedéséért felszabadító érzés. Amint igazán elhiszed, hogy a feléd záporozó indulatos szavak nem rólad szólnak, ha kellemetlen is lesz hallgatni őket, nem rombolják tovább az önértékelésedet. Ráadásul ezt átlátva könnyebben meg is tudunk bocsátani a minket bántani próbáló embernek.

Oké, nem rólam szól, de akkor is lefagyok… És akkor hogyan tovább?

Más az eszünkkel megérteni, más igazán belülről tudni, hogy nem rólunk szól, és megint más megfelelően kezelni és továbbvinni egy adott helyzetet.

Ha sikerül asszertíven viselkednünk, azaz képesek vagyunk érvényesíteni az igényeinket, úgy, hogy közben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartottuk, nyert ügyünk van. De mit tegyünk, a másik félnek esze ágában sincs asszertíven viselkedni, mint például a fent említett helyzetben?

Mi még ekkor is választhatunk! Persze csak akkor, ha sikerül elfogadnunk, hogy a másik fél érzéseiért nem mi vagyunk a felelősek, és saját érzelmeinket tudjuk szabályozni.

1. ÖNKIFEJEZÉS – Dönthetünk úgy is, hogy miután befejezte mondandóját, elmondjuk neki, amit érzékeltünk: ez hogyan érintett minket, mire lenne szükségünk és megkérjük, hogy a következő alkalommal másképpen fejezze ki, ha problémája van egy munkával. Az esély arra, hogy ezt komolyabb gyakorlás nélkül higgadtan végig tudjuk csinálni, viszonylag csekély.
2. MEGHALLGATÁS – Dönthetünk úgy is, hogy az éppen problémával küzdő főnökünkre figyelünk, és értő figyelemmel, meghallgatással megpróbáljuk kideríteni, hogy mi a gondja, az ő problémájára koncentrálunk, ami miatt így viselkedett.
3. ÁTGONDOLÁS – Dönthetünk úgy, hogy végighallgatjuk a letorkolló szavakat, majd konstatáljuk magunkban, hogy a főnök valószínűleg valami komoly problémával küzd. Észleljük dühünket, tehetetlenségünket, azt hogy tiszteletre lenne szükségünk, egyszóval empatikusan meghallgatjuk saját magunkat. Adunk időt a lehiggadásra, átgondolásra, akár nekilátunk a munka kijavításának. Aztán amikor mi is és a főnök is valószínű jobban van, kérünk tőle egy időpontot, hogy megbeszéljük a történteket: kifejezzük érzéseinket, elmondjuk mire lenne szükségünk, és meghallgatjuk őt.
4. KILÉPÉS – Vannak helyzetek, amikor nem akarunk a továbbiakban hosszú távú kapcsolatban maradni azzal, aki így bánik velünk. Ha ez a fajta bánásmód ismétlődik és ismételt kéréseink ellenére sem változik a helyzet, akkor a következmények mérlegelése után dönthetünk a kilépés mellett. Jogunk van egy helyzetet otthagyni. Ahogy Feldmár fogalmazott: „Nem önzőség kilépni a szarból!”

Bármit is teszünk, a lényeg, hogy tudjuk, a másik érzése nem rólunk szól, és hogy szabadon döntsünk a saját reakciónkról.

Legtöbbünknek hosszas gyakorlásra van szüksége ahhoz, hogy felismerjük, és meg tudjuk nevezni az érzéseinket, és elhiggyük, hogy van választási lehetőségünk, és szabadon döntsünk egy adott szituációban. Ehhez nyújtanak segítséget 6 alkalmas, és 1 napos asszertivitás tréningjeink, vagy a szeptemberi három napos konfliktuskezelési tréning.

Források

• https://www.psychologytoday.com/blog/talking-apes/201606/how-you-can-survive-anyones-verbal-attack
• Designed by Freepik
• Designed by Freepik

Hozzászólások

hozzászólás