Nincssemmibaj és társai – 8 mondat, ami ront a helyzeten, ha valaki sír
9 tipp, hogyan mondd el valakinek a problémádat! Tény vs. értékítélet
2019-10-26
11 gyakori hiba az asszertív kommunikációban
2019-11-21
Mik azok a mondatok, amik segítenek megküzdeni a fájdalommal, és mik azok, amelyek csak rontanak a helyzeten? A leghatékonyabb mondatok, amikor valaki sír.
A nők 64-szer, a férfiak 17-szer sírnak évente átlagosan. Amennyiben ennek érzelmi oka van (nem pedig mondjuk szemirritáció), akkor valamilyen szélsőséges tapasztalás játszik benne szerepet. Ez a tapasztalás lehet túláradó öröm, fizikai vagy lelki fájdalom, de akár egy lenyűgöző esztétikai élmény is. Mindenesetre valami olyasmi, ami az adott pillanatban nem fér bele az érzelmi toleranciánkba, azaz túl szélsőséges élmény a feldolgozáshoz.
Egy síró ember társaságában lenni nem éppen egyszerű. A sírás azonnali készenléti állapotba helyez minket, megnő a szívritmusunk, gyorsabban vesszük a levegőt, kellemetlennek és stresszesnek éljük meg a helyzetet.
Mihamarabb véget vetni a szenvedésnek
Az így kialakult üss-vagy-fuss készenléti állapotunkban nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy mihamarabb véget akarunk vetni a másik (és így saját) szenvedésünknek.
Ha például gyerekünk elesik a biciklivel, erős lehet a késztetés a gyors intézkedésre, a könnyek letörlésére, ruhája és haja megigazítására, valami ilyesmi kíséretében: „Semmi baj! Elvisszük a bicajt a szerelőhöz, a nadrágodat pedig megvarrom. Holnapra minden rendben lesz, OK? Addig is … eszünk egy gombóc fagyit?” Ezzel az intézkedéssorral egy dolgot értünk el: érvénytelenítettük a gyerek érzelmeit, tapasztalatát, és nem segítettünk neki feldolgozni, mi történt benne. Letagadtuk a fájdalmát, figyelmen kívül hagytuk megértésre, támaszra irányuló szükségleteit.
Az, hogy munkahelyen helyes-e sírni, rengeteg dologtól függ (pl.: milyen a szituáció, kik vannak ott, milyen a cég, milyen gyakran fordul elő, stb). Amikor valaki a munkahelyen fakad könnyekre (egy 2018-as amerikai kutatás szerint ez már a munkában állók 45%-ával megtörtént), gondolhatjuk azt, hogy itt kínos az érzelmek kimutatása, vagy hogy valaki miattunk sírta el magát, esetleg hogy ő éretlen, manipulatív vagy gyenge. Ezekkel a gondolatokkal párhuzamosan lefagyunk, nem tudjuk, mit kellene tenni, vagy elkezdjük megmagyarázni neki, miért kéne abbahagynia.
Ugyanígy viselkedik az a terapeuta, aki síráskor azonnal arra bíztatja kliensét: értsük meg a sírás okát, a saját részt benne, és hogy mit lehetne változtatni. Ilyenkor nincs idő és tér együtt lenni a negatív érzelmekkel. Az azonnali cselekvéssel, gondolatokba merüléssel, magyarázatokkal és megoldáskereséssel semmi más cél nem teljesül, mint a fájdalom megkerülése és megtagadása.
Hasonló – egyébként jó szándéktól vezérelt – mondatok, amelyek nem segítenek a túláradó érzelmek feldolgozásában:
- Nem nagy ügy.
- Katonadolog.
- Mással is előfordul.
- Nincs semmi baj.
- Holnapra el fog múlni.
- Megoldjuk.
- Hidd el, minden rendben lesz.
- Ne sírj.
Ebben a helyzetben senki nem ezt akarja hallani. A fájdalom eltusolása helyett ismerjük azt el.
Mi az, ami segít, ha valaki sír?
A bicikliző fiút emeljük karjainkba, öleljük át, hogy kisírhassa magát és elmondhassa, mennyire fáj. Élje át, hogy megértik, támogatják, vele vannak, és hogy addig sír, amíg szeretne. Adjunk neki időt és teret a feldolgozáshoz.
A munkahelyen érdemes lehet egy biztonságosabb helyzetben nyitott kérdéseket feltenni: „Azt látom, fontos neked ez a dolog. Mi történt?” Érdemes lehet megerősíteni a kapcsolatot – „Köszönöm, hogy megosztottad velem.” – és konstruktív irányba terelni a beszélgetést: „Ok, hogyan tovább? Mit változtassunk?”
A klienst hallgassuk meg, szenteljünk neki valódi figyelmet, hogy átélje: nincs egyedül a fájdalmával. Ne kisebbítsük, bagatellizáljuk, forgassuk ki, szépítsük vagy magyarázzuk az érzelmeket idő előtt. A fájdalmon egy dolog segít – ha átérzik. Utána lesz esélye feloldódnia, és elfogadássá változnia.
Valódi fájdalom vagy manipuláció?
Érdemes lehet tudni, hogy nem minden bánatnak van köze a valódi fájdalomhoz. Elképzelhető, hogy valaki ahelyett, hogy kinyilvánítaná akaratát vagy haragra gerjedne, inkább sajnáltatja magát, siránkozni kezd és próbálja számára kedvező irányba befolyásolni a helyzetet. Az is lehet, hogy ha valaki sír, a bánatba menekül, és akár évek óta a háttérbe húzódik, szomorkodik, lehangolt.
Ilyen helyzetekben a bánat átérzése vagy felszínre hozása nem segít: a mögöttes haragot, dühöt, bosszúvágyat kell átérezni és elfogadni a fájdalom eltűnéséhez.
Ilyenkor valószínűleg szakértő segítségre van szükség, például egy szakképzett pszichoterapeuta személyében.
Források
