Következmény vagy büntetés?
Agresszív emberek kezelése – hogyan bánj az agresszív kommunikációval?
2020-04-30
Mikor álljak ki magamért és mikor ne?
2020-05-12
Ha megint elkésel, levonok a fizetésedből! Hagyd abba a hisztit, vagy mars a szobádba! Ismerős mondatok… De vajon mi a különbség a büntetés és a következmény között? Te tudod, hogyan érdemes következményt vagy büntetést megszabni?
Sokat gondolkozom mostanában a büntetés és a következmény közötti különbségen. Összegyűjtöttem, eddig mire jutottam.
Büntetés
A büntetés egy kellemetlen, szenvedéssel járó állapot, amelyet egy hatalommal bíró egyén egy helytelen cselekvés után bűnhődésül kiszab a “vétkezőre”. A büntetés vagy fegyelmezés célja a kontroll és hatalom bizonyítása annak reményében, hogy a “vétkező” a későbbiekben változtat a viselkedésén, és gyakran erős érzelem van mögötte (pl.: düh/félelem). Olyan szavak és kifejezések kapcsolódnak a büntetéshez, mint hogy “megérdemli”, “igazságtalan”, “elfogadhatatlan”, vagy a “megfizet érte”.
A büntetés egy külső erő, egy kívülről ható motiváció, ami rövid távon működhet, ám hosszú távon kevéssé hatékony más emberek viselkedésének a megváltoztatására. Hosszú távon a büntetés lázadást (csak azért is megcsinálom), bosszút (ki foglak készíteni), vagy a megbüntetett alacsony önértékelését, saját magának bántását vonja maga után. Ráadásul kiválóan alkalmas az érzelmi távolság növelésére vagy fenntartására. A gyakran büntetéssel sújtott emberek nem annyira saját maguk miatt csinálnak dolgokat, hanem inkább azért, hogy elkerüljék a büntetést.
Következmény
A következmény egy cselekedet utáni természetes reakció vagy hatás, amit előre tudhatunk. Ilyen például, hogy:
- Lehorzsoljuk a könyökünket, ha kirándulás közben nekiütközünk egy sziklának.
- Az osztályfőnök elveszi a gyerekünk telefonját, mert órán játszik vele.
- Úgy megyünk el vizsgázni, hogy nem néztük át a tételeket és egyest kapunk.
Következmények megfogalmazása nagyon fontos az asszertív kommunikációban: így tudatjuk a másikkal, hogy mi lesz az eredménye a viselkedésének. Emiatt válik számára tervezhetővé és fejlődését segítővé a kapcsolatunk, segít neki a felelősségvállalásban, a jobb döntéshozatalban. Munkahelyen például kell, hogy legyenek következményei annak, ha valaki elkésik, rosszul teljesít, és ugyanígy jó, ha vannak pozitív elismerések, amikor valaki jól végzi a munkáját, bónusszal, képzésekkel, előrelépési lehetőségekkel, 1:1 beszélgetéssel.
A következmény tehát kapcsolódik a problémához, méltányos, tanulást eredményez, és tiszteletteljes.
A következmények sok esetben semmilyen tennivalót nem igényelnek a részünkről. A környezet megoldja ezt helyettünk, maximum fel kell rá hívni a figyelmet és hagyni, hogy megtörténjen a dolog.
- Nem kötöm be a cipőfűzőmet? -> Elesek.
- Nem vacsorázom együtt a családdal? -> Éhes leszek.
Természetesen felelősek vagyunk a gyermekünkért, és a következmények egy jó részét nem szeretnénk, ha megtapasztalná: nyilván nem fogjuk hagyni, hogy kilépjen az útra szétnézés nélkül. Tehát nagyon sok múlik azon, hogy milyen természetes következményeket hagyok én megtapasztalni a másik számára.
Az is elképzelhető, hogy a cselekedetnek nincs természetes következménye, vagy az túl messze van (például ha nem mosunk fogat, akkor a fog nem azonnal szuvasodik). Ilyenkor érdemes létrehozni azonnal érzékelhető következményeket a túl távoli, vagy nehezen értelmezhető hatás helyett.
Büntetés vagy következmény?
A büntetést és a következményt alapvetően az különbözteti meg egymástól, hogy milyen céllal, intenciókkal szabják ki, és hogy mennyire szolgálja mindkettőnk hosszú távú érdekeit.
- Ha egy hatás megállapításának célja az, hogy a másik fejlődjön és hasznosabb, értékesebb tagja lehessen a közegnek, amiben él, akkor az inkább következmény. A következményt gyakran együtt határozzuk meg, tehát magában foglalhat valamilyen interakciót.
- Ha a cselekedetet követő hatásnak a célja az, hogy a másik megbűnhődjön azért, amit tett, vagy én mindenáron elérjem azt, amit én akarok, valamint erős érzelmek kísérik, akkor az inkább büntetés. A büntetés nem arra sarkallja a megbüntetettet, hogy gondolkozzon azon, mit szeretne, mivé akar válni és ahhoz közelítsen, hanem inkább arra tanít, hogy mit kerüljön el.
Néhány kérdés, ami segít eldönteni, büntetés-e vagy következmény, amit ki akarsz szabni:
- Arra tanít, hogy mitől kell félni, vagy abban segít a másiknak, hogy rájöjjön, mivé szeretne válni?
- Érzelmileg, vagy a kapcsolatunkban kárt okoz?
- Természetes, való életbeli következményekre tanít, vagy az én szabályaim másikra erőltetése van a középpontban?
- Egy tőlem idősebb emberrel is ezt csinálnám?
- A kontrollról szól (azaz meg akarom őrizni a tekintélyem), vagy pedig a megértésről, a fejlődésünkről, és kapcsolatunk biztonságáról (azaz együtt akarok működni)?
Teszteld le magad!
Tegyük fel, hogy 14 éves fiad a megbeszélt 21:30 helyett 22:30-kor ér haza, ráadásul nem is érted el telefonon. Most lép be az ajtón, és menet közben a szobájába, ennyit mond Neked: “Bocs, késtem.” Mit mondanál neki?
.
.
.
.
És most tiéd a pálya: gondold át, írd le, vagy mondd ki hangosan reakciódat!
.
.
.
.
Most pedig nézzünk, mik hangozhatnának el egy erről szóló beszélgetés folyamán a mi szánkból, amennyiben megértésre, a másik fejlődésére, kapcsolatunk biztonságának érzékeltetésére törekszünk.
- Egy órával később jöttél, mint ahogy megbeszéltük, és nem vetted fel, amikor hívtalak. Nem tudtam aludni. Aggódtam, és szeretném érteni, hogy mi történt, miért nem jelezted a késést.
- Tudunk erről beszélni? Most, vagy inkább holnap, amikor viszlek suliba?
- Mi van benned ezzel kapcsolatban?
- Van valami, amit én jobban tudnék csinálni?
- Neked mire lenne szükséged? Szabadságra?
- Én biztonságot, megbízhatóságot szeretnék.
- Hogyan teljesülhetne ez a kettő egyszerre?
- Szerinted mi lenne szükséges ahhoz, hogy felhívj legközelebb, ha változik a program?
- Bármikor érted megyek, amikor szeretnéd. Számíthatsz rám.
- Szeretném, ha felelősségteljesebb lennél, ezért ha ez megint előfordulna, akkor onnantól csak 21 óráig mehetsz majd el. Mit gondolsz erről?
