Mentalizáció és asszertivitás – a kapcsolati siker 2 kulcsa

Konfliktuskezelés: bevezetés, alapok és technikák
2017-06-05
Mesterséges intelligencia
Halálos bélyeggyűjtő – elszabadul a világ legártatlanabb mesterséges intelligencia robotja
2017-09-26

Mentalizáció és asszertivitás – a kapcsolati siker 2 kulcsa

Mentalizáció és asszertivitás

Mentalizáció és asszertivitás

A mentalizáció és az asszertivitás tudatos használata drasztikusan javíthatja otthoni és munkahelyi kapcsolatainkat. A cikkben a legfrissebb pszichológiai kutatások praktikus és kézzelfogható tanácsait foglaljuk össze.

Mentalizáció

A mentalizáció képesség arra, hogy megértsük viselkedések hátterét (gondolatok, érzelmek, szükségletek formájában) saját magunk és mások vonatkozásában is.

A mentalizáció szinonímái

  • elmeolvasási képesség
  • társas megértés, társas kogníció
  • népi vagy naív pszichológia
  • tudatelmélet

Ha tehát valaki felemel egy almát, el tudom képzelni, hogy dühös, és meg akarja vele dobni a szomszéd macskáját, mert szereti a tiszta kertet, vagy épp az jelenik meg a fejemben, hogy éhes, és türelmetlenségében alig várja, hogy harsogva beleharapva csillapíthassa éhségét.

Ezt a viselkedés-magyarázó képességet használjuk akkor is, amikor megértjük egy vers üzenetét, képregényt olvasunk, vagy épp nevetünk egy viccen.

Miért lényeges a mentalizáció?

A mentalizáció ad értelmet a társas érintkezéseknek. A viselkedés mögött álló okok, szándékok, érzelmek, gondolatok tulajdonítása kölcsönösen visszahat saját viselkedésünkre, így alapvetően meghatározva sikerességünket a munkahelyen vagy otthon.

A mentalizáció egy olyan alapvető pszichológiai folyamat, amely nélkül nem létezik erős és szilárd önkép, konstruktív párbeszéd, kölcsönös kapcsolatok, és a személyes biztonság érzete (Fonagy, Gergely, Jurist, & Target, 2002).

A mentalizációs képesség, azaz a viselkedés ok-okozati viszonyainak “valósághű” feltérképezése saját létezésünk és identitásunk gerinceként segít abban, hogy elkerüljük a félreértéseket, személyközi baklövéseket, és gördülékenyebben oldjunk meg nehéz helyzeteket a munkahelyen vagy otthon.

A mentalizációs képesség problémái

Minden ember másképp, más mértékben képes mentális állapotok felismerésére. Biztosan Neked is van olyan ismerősöd, aki nem veszi észre, ha olyan megjegyzést tesz, ami sértő a másik fél részére, miközben ő csak poénnak szánta, vagy éppen olyan valaki, aki a finom iróniát nem tudja kódolni.

A mentalizációra való képesség, illetve a használatára irányuló motiváció kétféle irányban is eltérhet az optimálistól.

  • Aki a másik viselkedése mögött nem képes szándékot látni, nem tudja értelmezni mások viselkedését, az saját vélekedéseinek, gondolatainak és szándékainak kialakításához sem tudja felhasználni. Ennek nyomán talán nem is meglepő, hogy a mentalizáció  fontos szerepet játszik gyakorlatilag minden személyiségzavar, mentális probléma kialakulásában. A mentalizációs technikák ma már olyan nehézségek kezelésében játszanak fontos szerepet, mint a PTSD (poszttraumás stressz betegség), szerhasználat, evészavarok, önsértő serdülők személyiségzavarai, vagy épp krízisben lévő családok (Bateman & Fonagy, 2012).
  • Számos vizsgálat bizonyította, hogy a machiavellizmusra hajlamos emberek (akik másokat eszközként használnak fel saját céljaik elérésére, teszt itt) jobban mentalizálnak. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a többieknél nagyobb késztetést, illetve motivációt mutatnak arra, hogy belehelyezkedjenek mások gondolataiba, és így sikeresebbek lehetnek a másik személy félrevezetésében és kihasználásában. A sikeres manipuláció feltétele ugyanis gyakran az, hogy a csaló gondolatban egy lépéssel mindig mások előtt járjon, és törekedjen a másik ember belső világának gyors feltérképezésére (Esperger & Bereczkei, 2011).

A mentalizáció kialakulása

A mentalizáció kialakulása a korai kötődési kapcsolatokban történik meg: ha a mama depresszióban szenved, szorong, vagy más ok miatt félreértelmezi mások/saját mentális állapotait, akkor a gyermekének is kevesebb esélye lesz később kielégítő otthoni és munkahelyi kapcsolatokat kiépíteni.

A mentalizáció a legtöbbünk számára a legtöbb helyzetben alapvetően jól működik!

A mentalizáció a legtöbbünk számára a legtöbb helyzetben alapvetően jól működik: képesek vagyunk több szemszögből vizsgálni a dolgokat, következtetéseket vonunk le múltbéli hasonló történésekből, figyelembe vesszük a körülményeket.

A problémák akkor jelentkeznek, amikor – az elsősorban személyközi stressz hatására keletkező – erős érzelmek lecsökkentik a különböző perspektívák felvételének képességét: automatikusan, felületes megfigyeléseink hatására elkezdünk túl gyorsan következtetéseket levonni a helyzetről. A kérdés az, hogy melyikünknél milyen stressz szintnél kapcsol be az automatikus, üss-vagy-fuss reakció, és veszítjük el a több szempont figyelembevételének lehetőségét.

Amikor a mentalizálás összeomlik

Amikor a mentalizálás “összeomlik”, akkor prementalizációs üzemmódokba esünk vissza. Ezek a prementalizációs állapotok teljesen normálisak fejlődésünk bizonyos szintjein: egy 3-5 éves gyerek számára magától értetődő, hogy az ő látásmódja az egyetlen lehetséges. Felnőtt viszonyainkban azonban érdemes tudatosnak lennünk arra, vajon éppen sikerül-e minden résztvevő érdekeit szem előtt tartanunk. Téves következtetések alapján cselekedni ugyanis komoly károkkal járhat magunk számára is, a félreértések pedig gyakran erős érzelmeket generálnak és visszahúzódáshoz, ellenségeskedéshez, elutasításhoz, elkerüléshez vezethetnek.

Asszertivitás

Az asszertivitás és a mentalizáció megléte között szoros összefüggés van. Az asszertivitás azt jelenti, hogy nehéz érzelmi szituációban is képesek vagyunk érvényesíteni igényeinket, miközben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartjuk. Ha sikerül asszertíven viselkednünk, akkor nem főleg a saját (agresszivitás), és nem főleg a másik fél (passzivitás) szempontjait vesszük figyelembe, hanem egyidejűleg mindkét fél érdekeit. Nem akarjuk többé megváltoztatni, manipulálni, kontrollálni a másik felet, hanem magunknak és a másiknak is megengedjük, hogy az legyen, aki.

Egy asszertív ember őszintén, nyíltan kifejezi érzéseit és vágyait, ugyanakkor képes a másik meghallgatására is.

Egy asszertív kommunikáció segítségével bonyolított nehéz helyzetben mindkét fél képes jó érzésekkel abbahagyni a beszélgetést, még akkor is, ha nem tud közös megoldás születni. Így a legnagyobb esély arra, hogy meghalljanak, megértsenek, és törődjenek Veled, miközben ezt Te is meg tudod adni a másik félnek. Ezért is hívják nyertes-nyertes helyzetnek azokat a szituációkat, ahol sikerül ennek megfelelően viselkedni legalább az egyik félnek. Az asszertív viselkedéshez tehát mentalizációra van szükség.

Mit tegyünk, ha éppen nem sikerül mentalizálni?

Szerencsére az asszertív kommunikáció konkrét technikái nagy segítséget adhatnak abban, hogy mentalizációs képességünk javuljon, azaz párunkkal, főnökünkkel, munkatársainkkal, szüleinkkel, vagy barátainkkal élhetőbb legyen a viszonyunk.

Az első asszertivitás tréningeket 1958-ban kezdték el kidolgozni Amerikában és népszerűségük azóta is töretlen. Számos asszertivitás könyv jelent meg azok számára is, akik inkább elméletben és saját maguk tanulmányoznák a kérdéskört. Eleinte az asszertivitás a magabiztos önképviseletet jelentette, és a vizsgálatok szerint tényleg erős korreláció van az asszertivitás és a magabiztosság között. Ugyanakkor ma már nem egyszerűen ezt értjük alatta: az asszertivitás modern felfogása olyan énképviseletet jelent, ahol a másik szempontja is meg tud jelenni, vagyis a személy képes mentalizációra, majd egy minden résztvevő számára jó megoldás megtalálására. Ehhez az asszertivitás tréningeken többek között gyakoroljuk az érzelmek, vágyak, szükségletek kifejezését, nagy figyelmet szentelünk a másik meghallgatását lehetővé tevő figyelem edzésének, és megtanuljuk felismerni a prementalizációs üzemmódokat (agresszív, passzív, passzív-agresszív).

Ha erős érzelmek hatására gyakran veszed észre, hogy vagy saját érdekeid sérülnek, vagy a másik érveit söpröd le az asztalról, gyere el egy asszertivitás tréningre!

Források

Hozzászólások

hozzászólás