

Az asszertivitás nem a higgadtságról szól, hanem arról, hogy képes vagy érzelmeid biztonságos és megtartó kezelésére – magad és mások irányában.
A valódi asszertivitás egyik kulcsa, hogy megtanuljuk érzelmileg biztonságos emberré válni – olyanná, aki megtartja önmagát, és a kapcsolatot is nehéz helyzetekben.
Az asszertivitáshoz szükséges egyik nélkülözhetetlen érzelem az a harag. A düh nem rossz, és nem is veszélyes. Energiát ad saját magad megvédéséhez, határaid felismeréséhez és megtartásához, a nemet mondáshoz.
Haragod azt jelzi: valami fontos neked – valaki épp átlépte határaidat, nem hallott meg, elutasított, vagy épp nem tudtad elérni a célt, amit kitűztél magad elé.
A probléma nem a dühhel magával van, hanem azzal, hogy sok esetben nem tanultuk meg megfelelően kezelni: képesek vagyunk automatikusan elnyomni, magunk ellen fordítani vagy épp felemelni a hangunkat amint megjelenik bennünk. Sajnos ezek hosszú távon nem konstruktív megoldások. Ha a düh energiáját képes vagy kézben tartani és irányítani, akkor konstruktívan Neked fog segíteni. Ha viszont elfogadás és kézben tartás helyett elnyomod, akkor magadat, míg ha inadekvát módon kiengeded, akkor másokat bánthatsz meg vele.
Az asszertivitáshoz szükséges másik érzelmi vonulat az empátia és az együttérzés körül található. Ezek az érzések a kapcsolatot éltetik magaddal és a másik féllel is. Ez hoz benneteket közelebb egymáshoz, ez nem engedi, hogy bántsd magadat vagy a másikat.
A saját magad felé fordított könyörületes, ítéletmentesen odaforduló, elfogadó, együttérző figyelem tartja meg a dühöt és ad lehetőséget arra, hogy kommunikálj róla. Amíg nincs benned elfogadás a düh irányába, nehéz lesz róla úgy kommunikálni, hogy az a másik számára is elfogadható legyen.
Az asszertív ember nem fél a dühétől, hanem képes vele együtt lenni és tartalmazni – nem kell vele csinálnia semmit. „Most dühös vagyok, és szükségem lenne időre, hogy eldöntsem mit mondjak.” Ez a mondat egyszerre mutat erőt, odafigyelést és önkontrollt. Nem tagadja le az érzést, és nem is adja át a kormányt neki. Ez az a pillanat, amikor a düh már nem robbanás, hanem tiszta erőforrás: segít kiállni magadért, nemet mondani, döntést hozni. KÉpes vagy együttérzően jelen lenni saját magad számára és a másik fél számára is.
Az érzelmileg biztonságos ember nem attól nyugodt, hogy nincsenek érzései, hanem attól, hogy nem ijed meg tőlük.
Ha valaki érzelmileg biztonságos, akkor tudja, hogy az érzései – a düh, a félelem, a szomorúság – nem ellenségek, hanem információk. Képes befogadni őket, elviselni a feszültséget, észreveszi az impulzust amit hoznak, és aztán átgondoltan, tudatosan cselekedni. Az ilyen ember mellett megnyugszanak mások is, mert érzik: itt nem kell szerepet játszani. Lehet hibázni, érezni, újrakezdeni. Ez a megtartó jelenlét lényege: amikor nem az érzéseid sodornak, hanem te tartod őket kézben.
Érzelmileg biztonságos emberré válni nem egyetlen tréning, egy könyv, vagy technikák és trükkök kérdése. Ugyanolyan gyakorlás, mint amikor a testünket formáljuk: minden alkalommal, amikor észrevesszük, hogy beszorongunk, elkerülünk, kirobbannánk, az egy lehetőség a tanulásra magunkról. Akkor, abban a pillanatban dönthetünk úgy, hogy most nem hagyom magamat ott ezzel az érzéssel, hanem megállok és megfigyelem, hogy mi történik bennem.
Ilyenkor szükséged van saját érzelmi biztonságod megtalálására, hogy nyugodtan ott tudj maradni egy nehéz helyzetben is. Az asszertivitás és érzelemkezelés kéz a kézben járnak. Az érzelemkezelés fejlesztése nélkül az asszertivitás van, hogy csak technika marad, és nem feltétlenül tudja megmutatni valódi belső erődet.
Ha keresed az utad ebben a folyamatban, akkor az első lépéseket többféle módon meg lehet tenni:
Ezek mind ugyanoda vezetnek: egy olyan állapothoz, ahol nem félsz érezni, és ahol az érzéseid már nem irányítanak, hanem támogatnak.
Ahogy a testedet sem tudod formásabbá tenni egyik napról a másikra, úgy az érzelmi biztonság kialakításához is idő és tudatosság szükséges. A jó hír: az eszközök és az efféle kapcsolódás kitartással megtanulhatók.
Ha szeretnéd, hogy ez a folyamat ne egyedül történjen, szívesen kísérlek benne – akár egyéni, akár csoportos formában. Meg tudjuk beszélni, neked mire van szükséged, hogy elérd ezt az állapotot. Keress nyugodtan.
Tamás Kata – pszichológus, pszichoterapeuta, kommunikációs tréner
Fotó: Yan Krukau: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szemely-no-hivatal-iroda-7793738/