Passzív kommunikációs stílus
Így ismerd föl a passzív kommunikációt Az, hogy valaki mennyire viselkedik passzív módon egy helyzetben, sok mindentől függ: milyen a személyisége, hogy látja a szituációt, és általában saját magát a világban. A passzivitás nagyon sok helyzetben egy fontos és értékes megküzdési mód. Ugyanakkor ha valakin elhatalmasodnak a lenti viselkedésmódok, és a passzivitás dominálja kapcsolatait, akkor érdemes elgondolkodni a változtatáson.
A passzív emberek gyakran teszik a sors kezébe jövőjüket. Akkor kanyarodnak jobbra és mennek át a zebrán, ha éppen zöldet mutat, egyébként egyenesen folytatják útjukat. Találkozóikat úgy egyeztetik, hogy előtte egy kicsivel rád telefonálnak, ráérsz-e. Ha épp nem, akkor azt mondják: “Csak adtam egy esélyt a sorsnak“. Szerintük egy kapcsolatnak nem kellene ennyi erőfeszítésbe kerülnie. “Ha működni akar, akkor működni is fog.”
Ha valaki ezt a kérdést teszi fel, akkor nagy valószínűséggel tárgynak látja magát a sors kibogozhatatlan akaratának hálójában. Az igazság az, hogy jó és rossz dolgok mindenkivel történnek. Megvárhatjuk, amíg épp a jó oldalát tapasztaljuk meg az életnek, vagy proaktívan tehetünk is érte valamit.
Ha valami nem sikerül, akkor abban külső és belső tényezőknek egyaránt szerepe van. Ráadásul a hibák remek kiindulási lehetőségek a fejlődésre. Ha hibáinkat, bukásainkat, rossz közérzetünket jórészt a környezetünknek tulajdonítjuk, könnyű az áldozat szerepében tetszelegni.
Ha valaki csökkenti véleményének értékét, azzal leértékeli saját magát és hozzájárulását a másik életéhez. Rövid távon lehet, hogy jó stratégia ez, de hosszú távon mindkét fél jobban járna, ha saját igaz valójukkal lennének jelen a kapcsolatban és az adott helyzetben.
Életünk alakulása nagyban függ a környezettől, amiben élünk. Ugyanakkor az általunk gyakorolt kontroll, előkészületek, edzés, gyakorlás, erőfeszítések ugyanilyen fontosak. Ráadásul ezekért tehetünk valamit, míg a tőlünk független tényezőket jobb, ha egyszerűen elfogadjuk. Koncentráljunk inkább arra, ami megváltoztatható.
A passzív ember egyik legfőbb törekvése, hogy elkerülje a konfliktusokat. Így aztán ritkán fog határozottan állást foglalni egy kérdésben, főleg ha mindkét fél fontos neki, és meg akarja őrizni a kapcsolatot. Ugyanezért inkább megvárja, mások hogyan nyilatkoznak egy kérdésben, így a már kialakult álláspont mentén beszélhet. Így biztosan nem fog “fölösleges” ellenállással szembesülni.
A passzív emberek mások igényeit a saját maguké elé helyezik. Magukat kevésbé látják értékesnek vagy fontosnak, mint a másikat. A másik kapja a legjobb falatokat az ebédből, a passzív embernek tökéletes lesz a maradék. Vagy, ha a másik menni akar, akkor inkább csak nyel egyet amiatt, hogy ő még inna egy kávét fizetés előtt.
A passzív embereknek sokkal nagyobb esélyük lenne a sikerre, ha fokozatosan képesek volnának nagyobb szerepet vállalni saját életükben. Persze nem mindig és mindenek fölött: a sors valóban fontos szerepet játszik történetünkben, azonban ha mindent a szerencsére hagyunk, sok lehetőséget elszalasztunk.
Ha érdekel a kiút a passzivitásból, olvass tovább az asszertivitásról, vagy gyere el egy asszertivitás tréningre!