Ha valamit elrontottam, mondd el nekem!

A meghallgatás veszélyei
Lehet-e túl mélyre menni meghallgatással, odafigyeléssel?
2020-08-03

Ha valamit elrontottam, mondd el nekem!

Ha valamit elrontottam,

Ha valamit elrontottam,

A hatékony kommunikáció erősíti kapcsolataidat nemcsak a munkahelyen, hanem otthon is. Dr. John Gottman 40 évnyi kutatása alapján van 4 olyan faktor, ami segít belelátni egy párkapcsolat jövőjébe – gyakorlatilag megjósolható, hogy tartós-e, vagy pedig nemsokára széthullik. E négy kommunikációs módszer azonosítása az első lépés, hogy egészséges és hatékony kapcsolatokat építhess magad körül.

Íme, a négy legveszélyesebb kommunikáció, ami Gottman szerint rombolja a kapcsolatokat.

1.Kritika

A szeretetteli visszajelzés és a másik személyét sértő visszacsatolás között óriási különbség van.

Amikor kritizálod a partnered, tulajdonképpen azért emeled ki hibáit, hogy rosszul érezze magát. Ezzel ellentétben, amikor építő jellegű visszajelzést adsz neki, azt azért teszed, hogy fejlődjön ő is és a kapcsolatotok is.

Az építő jellegű visszajelzés során nyitott és kíváncsi vagy a másik álláspontjára, mindig egy konkrét esetről szól, nem túl megterhelő a másik számára, és valódi beszélgetéssé alakulhat. Brené Brown egyik cikkében ezt röviden így foglalta össze: maradj kíváncsi, légy bátor, és beszélj konkrétan!

Amikor

  • általánosságban beszélsz, hogy a másik mondjuk mennyire megbízhatatlan,
  • túlzol, hogy ez mennyire borzalmasan elképesztő,
  • minősítesz, hogy ez milyen ordenáré,

akkor nem segítesz a másiknak fejlődni, és a kapcsolatotokat is rombolod.

Íme egy cikk, ahol lépésről lépésre elolvashatod, hogyan adj építő jellegű visszajelzést.

2.Lenézés

Amikor szarkasztikusan, lenézően, sértőn, tiszteletlenül, gúnyosan, csúfolódva beszélsz valakihez, akkor a másik fél értéktelennek fogja gondolni magát és megvetést hall ki szavaidból. A kritika személyében sértette a másik felet, míg a lenézés mintha morálisan helyezné alacsonyabb szintre – bizonyítván a Te felsőbbrendűségedet.

Megint “fáradt” vagy? Hát tessék, sírjál csak nyugodtan! Az nem probléma, hogy széthajtom magam egész nap itthon, ugye? Hazajössz, cipő le, kanapé, láb föl, videojáték. Nekem nincs időm egy harmadik gyerekre! Ennél szánalmasabb nemigen lehetnél.

Azok a párok, akik így beszélnek egymással, sokkal gyakrabban szenvednek apróbb fertőző betegségekben (pl: nátha), mivel egyszerűen gyengébb az immunrendszerük. Ez a fajta viselkedés a válás legerősebb indikátora.

3.Védekezés

Amikor konfliktusotok van, nehéz nem a másikban keresni a hibát. Ugyanakkor a legtöbb nézeteltérés, probléma, összeütközés nem csak és kizárólag az egyik fél hibájából alakul ki.

Amennyiben Te vállalod a felelősséget saját hibáidért a folyamatban, a helyzetben, esélyt adsz a másiknak is ugyanerre. Ne játszd az áldozatot és bizonyítsd, hogy a másik a gonosz, a fekete bárány, a hibás és Te vagy akinek igaza van, az angyal, aki mindent jól csinált. Kicsi a valószínűsége.

Amikor tehát egy kritikát hallva saját felelősségedet elhárítod és védekezel, akkor kontrollálod a helyzetet és manipulálod a másikat. Ártatlan áldozatként állítod be magad, keresed a kifogásokat, a másikra mutogatsz, ahelyett, hogy elismernéd a neki okozott fájdalmat és beismernéd azt, amit Te rontottál el.

“Felhívtad Bettiéket, hogy lemondd a ma esti vacsorát, ahogy reggel megbeszéltük?
Egész nap rohangáltam, és ezt Te is pontosan tudtad már reggel! Miért nem hívtad őket Te?”

Ez a stratégia sajnos azt üzeni, hogy nem veszed komolyan a másik érzéseit, őt magát, sőt, tulajdonképeen saját magadat és felelősségedet sem.

Jóval érettebb lehet az a válasz, hogy: “Ne haragudj, kellemetlen volt ezzel a hírrel felhívni őket és eddig még nem tudtam rávenni magam. Az segít, ha itt vagy. Most felhívom őket, jó?

4.Időhúzás

Az, hogy nem mondasz semmit, legalább olyan romboló, mintha valami sértőt mondasz. Egy valóban bántó reakciót be lehet kategorizálni, lehet hová tenni. Amikor azonban húzod az időt, mert nem tudsz mondjuk nemet mondani, vagy mert csak olyat tudnál mondani, amivel a másikat megbántod, bizonytalanságban hagyod a másikat, lezársz, esetleg otthagyod a másikat egy beszélgetés közepén. Ez tulajdonképpen egy passzív-agresszív viselkedés, ami nagyon romboló a kapcsolatokra nézve. Itt elolvashatsz bővebben a passzív-agresszív viselkedés kezeléséről.

Amikor duzzogsz, megsértődsz, elkerülöd azokat, akikre dühös vagy, nem szólsz hozzájuk, halogatsz vagy azt látod, hogy viselkedésed rombolja kapcsolataidat, akkor próbáld megérteni jobban magadat és a körülményeket! Vizsgáld meg ellentmondásos érzéseidet ezekben a helyzetekben, és próbáld meg feltérképezni, milyen vágyak állhatnak mögöttük. Adj magadnak időt a felfedezésre, érzéseid átélésére, kommunikációd fejlesztésére, érzelmeid nyílt kifejezésére, döntéseidért történő felelősségvállalásra.

Persze az időhúzásnak lehetnek konstruktív vállfajai is, például így:

“Túl dühös vagyok ahhoz, hogy most beszélgetni tudjak erről. Mi lenne, ha délután folytatnánk? Addig szerintem lenyugszom, egyszerűbb lesz velem.”

Ellenszerek

Ha sikerül a fenti viselkedéseket beazonosítanod, akkor már sokkal közelebb kerültél ahhoz, hogy végül ne használd a fenti kapcsolatromboló viselkedéseket. Fontos az is, hogy ezek helyett tanulj hasznos, építő, egészséges kommunikációs módokat, például asszertív kommunikációt.

  1. Kritika helyett használj én üzeneteket, értékítéletek helyett mondj tényeket.
  2. Lenézés helyett figyelj a másik pozitív tulajdonságaira, vágyaira, szükségleteire.
  3. Védekezés helyett vállald a felelősséget, hallgasd nyitottan a másikat, legyél jelen értő figyelemmel.
  4. Időhúzás helyett tanulj érzelemkezelési technikákat.

Hosszú távon az használ a kapcsolatotoknak, neked, és a másik félnek is, ha megtanulod kezelni érzelmeidet és azokat konstruktívan fejezed ki. Szeretettel várunk asszertív kommunikáció tréningjeinken, ha egy biztonságos közegben fejlődnél!

Források

Hozzászólások

hozzászólás