Nagyon kevesen tudják, hogyan legyenek jó meghallgatók

A legtöbb ember azt gondolja magáról, hogy jó meghallgató. Mindeközben életünk során rengeteget tanulunk a nagyközönség előtti beszédről, előadások tartásáról, a meggyőzésről, ám jóval kevesebb szó esik arról, hogyan legyünk jó meghallgatók. Íme, egy remek videó a meghallgatás fontosságáról, és hogy hogyan leszünk jó meghallgatók.

Az, hogy jó hallgatók legyünk az egyik legfontosabb és legnagyszerűbb tulajdonság az életben. Ezzel a tulajdonsággal bárki rendelkezhet, mégis nagyon kevesen tudjuk, hogy is kell csinálni.

Nem gonoszságból, hanem

• azért, mert senki nem tanított meg erre, és
• minket sem hallgattak meg elégszer örömteli módon.

Így aztán azzal a mohósággal érkezünk meg egy társaságba, hogy beszélhessünk, nem azzal, hogy mi figyeljünk másokra. Alig várjuk, hogy emberekkel találkozzunk, de nem szívesen hallgatjuk meg őket. Így a barátkozás társas önzéssé degradálódik. Mint olyan sok más esetben, itt is fontos szerepet játszik a tanulás.

Történelmük során számos nagyszerű könyvet írtak arról, hogy hogyan beszéljünk. Cicero: A szónok és Arisztotelész: Retorika c. munkája a két leghíresebb ókori példa. De sajnos, senki nem írt könyvet azzal a címmel, hogy “A hallgató”.

A kíváncsiság kedvéért végeztem egy gyors kutatást, mekkora a keresési mennyiség erre a 2 kifejezésre: meghallgatás és beszéd. Így néz ki:

Meghallgatás és beszéd utáni érdeklődés számokban

Jól látszik, hogy a meghallgatás iránti érdeklődés jóval kevesebb, mint az önkifejezéssel kapcsolatban megnyilvánuló.

A jó hallgató sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amiért jó vele lenni – folytatódik a videó.

Biztat

Nehéz kiismerni magunkat a saját gondolatainkban. Gyakran aggódunk olyasmi miatt, ami közel jár a valódi problémához, de nem pontosan az, ami tényleg aggaszt vagy felzaklat minket.

A biztatás nagyon nagy segítség lehet abban, hogy ki tudjuk dolgozni a részleteket, hogy egy kicsit közelebb jussunk a megoldáshoz. Ezért kell valaki, aki ahelyett, hogy maga kezdene beszélni, kimondja a varázsszót: “Folytasd!” Megemlíted az egyik testvéred, és ő máris szeretne valamivel többet tudni. “Milyen volt a kapcsolatotok, amikor gyerekek voltatok? Hogy változott ez a kapcsolat az évek során?” Érdekli, hogy hol gyökereznek az aggodalmaink és a nyugtalanságunk. Olyanokat kérdez, mint például: “Miért zavart ez téged?” Miért volt ez számodra ilyen fontos?”

Emlékszik a történeteinkre, és az is lehet, hogy visszautal valamire, amit korábban mondtunk. Mi pedig úgy érezzük, hogy ezzel a kapcsolatunk alapjai is erősebbek lettek.

Szeretné érteni

Borzalmasan könnyű homályosan fogalmazni. Egyszerűen csak megemlítjük, hogy valami csodás, borzalmas, kedves vagy bosszantó, de nem igazán megyünk bele abba, hogy miért érzünk így.

Az a barát, aki figyel ránk, gyakran megértő gyanakvással fogadja, azt amit mondunk, és megpróbálja felfedni, mi van a háttérben. Meghallgatja, amit mondunk, például, hogy “Elegem van a munkámból.” vagy “Sokszor összezördültünk mostanában a párommal.“, és afelé tereli a figyelmünket, hogy, mi is az a munkánkban, amit nem szeretünk vagy mi miatt veszekszünk a párunkkal. Meghallgatnak és arra ösztönöznek, hogy kiderítsük a háttérben meghúzódó okokat. Számukra a beszélgetés nem csak a történeteink megosztásáról szól. Egy pizzázás alkalmával folytatott beszélgetést is Szokratész filozófiai magaslataiba tudják emelni, aki úgy gondolta, hogy a párbeszéd bizonyíték az arra tett kísérletre, hogy segítsen athéni honfitársainak abban, hogy gondolataikat és az általunk fontosnak tartott értékeket jobban megértsék.

Nem ítélkezik

A jó hallgató pontosan tisztában van azzal, hogy milyen őrültek vagyunk mindannyian. Annyira mindenképpen, hogy ne lepődjön meg, és ne ijedjen meg attól, amit hall.

Ügyesen szúr be pozitív töltetű hangokat, stratégiai pontossággal helyez el “mmm”-ket, és így jelzi finoman, hogy ért minket. Mindezt anélkül, hogy belevágna a szavunkba. Így aztán azt a benyomást kelti, hogy megérti és elfogadja az őrültségeinket. Megnyugtat, hogy nem fognak beletaposni a lelkünkbe. Az egyik legnagyobb aggodalmunk a mai versengő világban, hogy úgy érezzük, nem engedhetjük meg magunknak, hogy őszintén elmondjuk, mennyire el vagyunk keseredve. Ha elmondjuk, hogy lúzernek érezzük magunkat, azt jelentheti, hogy kiesünk az emberek kegyeiből. De a jó hallgató már korán és világosan jelzi, hogy nem így tekint arra, amit mondunk. A sebezhetőségünk szerettetljes érzésekkel tölti el, nem felháborodással.

Tisztelettel nem ért egyet

A jó hallgató különbséget tud tenni az eltérő vélemény és a kritika között. Egyre inkább afelé tartunk, hogy úgy érezzük, hogy ha valaki nem ért egyet velünk, az az ellenségünk. Néha ez igaz is. De egy jó hallgató világossá teszi előttünk, hogy tényleg szeret minket, de ettől függetlenül, úgy gondolja, hogy most nincs igazunk. Nyilvánvalóvá teszi, hogy az, hogy kedvel minket, nem jelenti azt, hogy folyton egyet is ért velünk. Tudja, hogy egy nagyon szeretetreméltó ember is kerülhet ellentmondásba önmagával. Neki is lehet szüksége arra, hogy valaki finoman kibogazza benne a dolgokat.

Kellemes érzéssel tölt el, ha olyan emberekkel vagyunk együtt, akik jól figyelnek ránk.

Sokszor nem is tudjuk megmondani, miért jó az, amit a másik csinál. Ha tudatosan figyelünk erre a jó érzésre, megtanulhatjuk megsokszorozni és továbbadni másoknak, akik ezt szintén észreveszik, meghallják és viszonozzák majd.

Az aktív hallgatás így egy jobb társadalom alapköve lehet. Érdemes gyakorolni.

Hogyan legyünk jó meghallgatók?

Most pedig következzen néhány gyakorlati tanács: hogyan legyünk jó meghallgatók.

• Itt tudod elolvasni, hogy konkrétan hogyan is érdemes értő figyelemmel fordulni valaki felé: A valódi meghallgatás 7 pontja
• Itt pedig azt, hogy mit érdemes elkerülni: Az értő figyelem 10 legnagyobb ellensége
• Ha pedig szeretnénk egy biztonságos közegben élőben is gyakorolni: Értő figyelem tréning

Hozzászólások

hozzászólás